1 / 29

Magyarorsz g

Elozm?nyek. A nokrol alkotott k?zfelfog?s Eur?p?ban viszonylag csek?ly v?ltoz?son ment kereszt?l az egyes t?rt?neti korokban. ?ltal?ban elmondhat?, hogy a humanizmus ?s a felvil?gosod?s eszm?inek elterjed?se nem hozta mag?val a nok a r?luk alkotott k?p ?tform?l?d?s?t, t?rsadalmi helyzet?k javul?s?t

aizza
Download Presentation

Magyarorsz g

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


    1. Magyarország A nokrol alkotott kép változása 18. században

    2. Elozmények A nokrol alkotott közfelfogás Európában viszonylag csekély változáson ment keresztül az egyes történeti korokban. Általában elmondható, hogy a humanizmus és a felvilágosodás eszméinek elterjedése nem hozta magával a nok a róluk alkotott kép átformálódását, társadalmi helyzetük javulását, oktatásuk újjászervezését. Az európai nok kiszolgáltatott jogi státuszának gyökerei között továbbra is meghatározó tényezo maradt a patriarkális római jog, az osi germán hagyomány és a keresztény kánonjog.

    3. A közvélekedés szerint a no továbbra is másodrendu ember maradt Megdöbbento, de tény, hogy az újkortól kezdve a nok helyzetérol folytatott évezredes irodalmi vitában („querelle des femmes”) egyre durvább, noellenes hangok is megszólaltak, amelyek alkalmanként heves mizogün kirohanásokban öltöttek testet.

    4. Egyes szerzok szerint a magyar nok helyzete üdíto kivételt képezett ebben az európai összképben. A két háború közötti magyar notörténeti irodalom egyik mérvadó muvének szerzoje a magyar nok jogi megítélésének sajátos történeti változásaira mutat rá. Bobula Ida – Máday Andor szociológus kutatásaira támaszkodva – leírja, hogy a középkori magyar no megítélésében egyfajta „paritásos” irányzat volt érvényben, amely alapján – a korban egyedülálló módon – az asszonyok jogi helyzete a férfiakéhoz közelített.

    5. A magyar asszonyok az Árpád-korban rendelkezhettek saját vagyonnal, örökölhettek és adományozhattak, vásárolhattak és eladhattak gyám közremuködése nélkül. A férfiágon való öröklést az Anjou-korban vezették be, de a nok érdekeinek védelmében tovább élt a leánynegyed és a fiúleányság intézménye. A magyar nok a házasságkötés után is élvezetek bizonyos önállóságot, ezt jelezte az is, hogy körülbelül a 18. századig nem vették fel férjük nevét, hanem a névhasználatban leánynevüket is megorizték.

    6. A teljes szerkezetu asszonynevek akkoriban általában három jól elkülönítheto részbol álltak: a férj teljes neve, a no teljes neve és a közöttük lévo viszonyt, azaz a házas állapotot kifejezo nyelvi elemek. Például: „Kis János felesége Nagy Borbála”. Ebbol a formából alakult ki a „-né” feleségnévképzo használata.

    7. Két évszázad határán, 1800-ban jelent meg az erdélyi Cserei Farkas könyve: „A magyar és székely asszonyok törvénye”. A muvet a szerzo fia adta ki, annak halála után. A század második felében születhetett, de még nem található benne nyoma a külhoni eszmék hatásának. Ezért jól tükrözi az 1700-as évek elso felének azt a magyarországi noképét, amelyben nyomokban még élénken élnek a régi „paritásos” felfogás motívumai. Cserei kifejezetten büszke arra, hogy a magyar no mennyi szép osi joggal rendelkezik, ezek forrását nem a méltányosság érvényesülésében, hanem a magyar férfiaknak „a nok iránti engedékeny szeretetében” véli felfedezni.

    8. Vannak azonban ebben a könyvben egyértelmu jelek arra, hogy a 18. század folyamán a „paritásos felfogás” átadta helyét a nok „patriarkális” megítélésének. Ezt mutatja a nok társadalmi helyének, szerepének az a meghatározása is, amelyre Cserei könyvében több helyütt találunk egyértelmu utalást. Az asszonyoknak az egyházi közösségekben és a családban kívánatos magatartásmódját például így határozza meg: „Az asszonyállat ne szóljon a gyülekezetben, otthon pedig a ház igazgatásában kövesse férje parancsait. A férfinek hatalma van az asszony felett és megbüntetheti ot, – csak bánjék vele mértékletesen.” A nok lehetnek ugyan nemesek, de az anya gyermeke ezt a nemességet nem örökli, csak a fiúsított lány gyermekei lesznek nemesek. Az édesanya fia gyámja sem lehetett, mivel „az Asszony állatok gyenge, hajlandó állapottyokért, mind penig hogy másnak, t. i. az o férjeiknek birtoka alá vannak vettetve, az Tutorságot nem viselhetik”.

    9. Érdekes – és meglehetosen ellentmondásos – módon foglal állást a kolozsvári szerzo a nok hivatalviselése dolgában. Az asszonyok királynoként uralkodhatnak, mivel erre számos példa volt és van. (Illetlen, sot veszélyes dolog lett volna Máriai Terézia vagy fia uralkodása alatt megkérdojelezni a nok uralkodásra való alkalmasságát.) Az „országlás” azonban a kivételek közé számít, mivel csak az uralkodónok számára biztosított Isten különös kegyelmével „férji szívet és erot”. A többi asszony eredendo gyengesége miatt hivatalt nem viselhet, köztisztséget nem tölthet be.

    10. A 18. század második negyedére már Magyarországon is mélypontra kerül a nok megbecsültsége. Egymás után születnek a noi nemet leplezetlenül és durván gúnyoló versezetek, prózai írások, sot színpadi muvek is. 1765-ben látott napvilágot az az iskolai eloadásra szánt dráma, amelynek szerzoje – egy pálos szerzetes – gátlástalanul szapulja a noi nemet. Az asszonyok szerinte pletykásak, borisszák, veszekedosek – rászolgálnak a verésre. Az „Intermedium” („Közjáték”) egyszeru címet viselo darab jól kifejezte a korszak noellenes mentalitását, amely ekkorra már Magyarországon is teret hódított.

    11. A 18. századi magyar társadalomban – és ezen belül a családban – a no már alárendelt szerepet töltött be. Társadalmi státuszában a férjét követte: ha köznemeshez ment férjhez, elvesztette fonemesi rangját, ha viszont jobbágy létére nemes vette feleségül, akkor nemesi jogokra tett szert. A családon belüli viszonyokat jól tükrözi a magázás és a tegezés váltakozása, amely legegyszerubben a korabeli levelezés alapján rekonstruálható. A férj leveleiben tegezi a feleségét, de o már magázza urát. Az édesanya leányát tegezi, fiát viszont már magáznia illett. Az egyik levélben így búcsúzik az anya rég nem látott fiától: „kegyelmednek böcsülettel szolgáló anyja míg él Bossányi Judit.”

    12. A leány apjához intézett levelét gyakran fejezi be így: „alázattal szolgáló leánya”, férjének pedig „szeretettel szolgál”. (Bobula, 1933, 33.) Ezek az idiómák fordulnak elo gyakran Lorántffy Zsuzsanna és Zrínyi Ilona levelezésében is. A férfiakkal szemben általában az alázatos hangnem használatos a század közepéig, ez alól csak ritkán fordult elo kivétel.

    13. A lány szinte gyermek még, amikor férjhez adják. A középkorra emlékezteto az a gyakorlat, mely szerint a kislányokat már 7 éves korukban eljegyezhették, és 12 évesen férjhez adhatták oket. Kevesen látták be, hogy a túl korai férjhez-menés káros testileg-lelkileg. Ezek a gyermek-asszonyok a házasságban nem rendelkeztek önállósággal, kiszolgáltatott helyzetükben könnyen válhattak férjük eszközévé. Gyakran elofordult, hogy verték oket, ami a közvélemény szemében egyáltalán nem számított bunnek, elofordult a legmagasabb társadalmi körökben is, az alsóbb néprétegek esetében pedig mindennapos gyakorlat volt. Büntetetéstol csak annak a férjnek kellett tartania, aki feleségét elkergette otthonról.

    14. Akár gyermekként adták férjhez a leányt, akár serdültebb korában, nem sok beleszólása volt abba, hogy szülei kit választanak neki hitvesül. Az, hogy a párok összeillettek-e vagy sem, az jobbára a véletlenen múlt, mivel a házasság tervezésekor foleg az anyagiak voltak elotérben, a vagyon gyarapításának szempontjai játszottak dönto szerepet. Ha pedig késobb kiderült, hogy a férj és feleség nem illenek össze, akkor a férj számára volt lehetoség arra, hogy vigasztalást, kárpótlást keressen a nagyvilágban. Az asszonynak azonban mindenképpen huségesnek kellett maradnia, mivel a napvilágra került házasságtörést a nok esetében még sokáig halállal büntették.

    15. A korszellem megkövetelte a noktol a teljes köru alkalmazkodást. Az volt az ideális feleség, aki férjének zokszó nélkül engedelmeskedett és igyekezett mindenben kedvében járni. Az ilyen asszonyt megbecsülték, míg a férje akarata ellen szegülo lázadozó sehol sem remélhetett támogatást. Egyedül akkor fogták pártját, ha férje meg akarta tiltani neki, hogy a házasságban régi vallását megtartsa. Ebben az esetben egész felekezete mögé állt, és teljes erkölcsi súlyával támogatta.

    16. A fiatalasszonyokat férjeik ritkán kényeztették, ajándékokat alig kaptak. Testi-lelki megpróbáltatásaik, a gyakori gyermekszülések hamar aláásták egészségüket. A nok levelezésében gyakori téma volt a betegeskedéssel kapcsolatos panasz. Sokan közülük igen korán meghaltak, mivel legyengült fizikumuk nem tudott ellenállni a betegségek sorozatos támadásainak.

    17. A nok muvelodése és irodalmi tevékenysége A nok számára a 18. század Magyarországon kevés lehetoséget kínálkozott a tanulásra, muvelodésre. A leányok számára szervezett intézményes nevelést-oktatást elsosorban a noi tanítórendek nyújtottak. Az angolkisasszonyokat Pázmány Péter hívta Magyarországra, elso leánynevelo intézetük 1627-ben nyílt meg Pozsonyban. Budán 1770-ben létesítettek bentlakásos lánynevelo intézetet és egy hozzá csatolt nyilvános iskolát, amely nagy népszeruségnek örvendett a korabeli polgárok körében.

    18. A zárda bentlakó növendékeit az apácák írásra, olvasásra, német és francia nyelvre, kézimunkára és rajzra oktatták, de táncolni és zenélni is tanultak külön mesterektol. Az oktatás nyelve német volt – úgy mint korabeli magyar leánynevelo intézetek többségében. Az angolkisasszonyok tanítórendjét Mária Terézia lelkesen támogatta, gondoskodott az egymás után alapított új intézetek anyagi hátterérol.

    19. Az orsolyiták szintén Pozsonyban alapították elso magyarországi iskolájukat 1676-ban. Az uralkodóno oket is segítette, alapítványokat létesített a vagyontalan rend számára. Rendházaikat egymás után nyitották meg Nagyszombatban, Kassán, Nagyváradon, Sopronban, Gyorben és Varasdon. De a leghíresebb a pozsonyi zárda volt, ahová az egész országból küldték leányaikat a korabeli a szülok.

    20. Az intézményes nonevelés mindezekkel a jelentos kezdeményezésekkel együtt is meglehetosen fejletlen volt a 18. század Magyarországán. A leányiskolák csekély számának hátterében nyilvánvalóan a korszak mentalitása állt: az a felfogás, mely szerint a nok tudatlansága nem baj, sot erény. Biró Márton még 1812-ben is ekként vélekedik a nok erényeirol: „Három jó az asszonynak, ami nem jó a férfiaknak: a félénkség, az együgyuség és a szukkezuség. A félénkség épségüket, az együgyuség nyugalmukat, a szukkezuség vagyonukat orzi.”

    21. Molnár Borbála és Ujfalvy Krisztina Jellemzo, hogy a század vége felé kibontakozó magyar nyelvu noi irodalom elso muveloi szinte teljesen autodidakta eszközökkel tettek szert muveltségükre. Molnár Borbála (1760-1825), a korabeli noi írók elso jeles képviseloje már tizenhét éves, amikor titokban megtanul írni. (Apja ugyanis csak olvasni tanította meg, nehogy írástudását szerelmes levelek írására használja fel…)

    22. Molnár Borbála ennek ellenére megtanul írni s nem is akárhogyan: versei igen nagy népszeruséget hoztak számára az egyre gyarapodó magyarországi olvasóközönség – s nem utolsósorban a noi olvasók – körében. A századvég jelentos változása volt a magyar kulturális élet terén az is, hogy megjelentek azok a noi írók, akiknek elso jeles képviseloje éppen Molnár Borbála volt. Hasonló folyamat zajlott le nálunk is, mint a korabeli német nyelvterületeken, beléptek az irodalmi életbe az elso noi írók, mint például Marianne Ehrmann és Amalia Holst vagy az irodalomtörténészek körében Molnár Borbála szellemi rokonaként emlegetett Anna Louisa Karschin (1722-1791). (Ez utóbbi egy falusi kocsmáros lánya, akit egy pásztorfiú tanított meg olvasni. Verseinek elismeréseként a porosz király kihallgatásra hívatta magához, és egy házat építtetett neki Berlinben.).

    23. Ugyanakkor az is látható, hogy Molnár Borbála muveinek szakmai körökben való fogadtatása korántsem volt egyértelmu a kortársak részérol. Kazinczy Ferenc és Fáy András például távolságtartó kritikával illették a költononek a vereses levelezés iránti vonzalmát. A verseirol alkotott néha meglehetosen fanyalgó értékítéletek ellenére a költono fényes karrierje tény. A szép irodalmi sikereket egyebek közt az általa közkedvelt mufajnak, a költotársaihoz versformában írt levelezésnek köszönhette, azoknak a leveleknek, amelyeket azután közzé is tett egy gyujteményes kötetében.

    24. Az egyik fontos levelezo partner Csizi István (1718-1805) költo volt. Levélváltásuk hangneme, a leveleikben felbukkanó témák tartalmának változása jól tükrözi az egyensúlyteremtésnek azt a próbálgatását, ahogyan abban a korban egy muvelt no és férfi lépésrol lépésre haladt elore egymás megismerésében, miközben leveleikben a semleges és az intimitás határát súroló témák váltogatták egymást. (A jelentos korkülönbség ellenére ugyanis az idos költo közeledni próbált a harmincas éveinek elején járó özvegyasszonyhoz, aki azonban ezt a kísérletet udvarias, de határozott hangnemben utasította vissza.)

    25. Molnár Borbála másik meghatározó jelentoségu társa a levelezésben Gvadányi József (1725-1801) költo. Vele sikerült kialakítani a levélváltásnak azt a „középúton járó”, udvarias, de olykor humorosan évodo hangnemét, ami egy no és egy férfi irodalmi levelezésének savát-borsát adja. Ahogyan Molnár Borbála monográfusa, Hász-Fehér Katalin fogalmaz: „Ez levelezés valóban „az elso megvalósulása egy olyan nyilvános, nem udvarló társalgási stílusnak, amely az adott magyarországi körülményeket – muveltségi szintet, ízlésvilágot, verselési szokásokat, vidéki életmódot – tekintve, férfi és no között egyedül lehetséges.”

    26. Molnár Borbála költoi kvalitásait és szokatlanul elmélyült és kiterjedt muveltségét mindkét férfi levelezotársa nagyra tartotta. Egyszersmind szívesen népszerusítették noi pályatársukat az olvasóközönség és a szakma kegyeibe ajánlva költészetét. Mindazonáltal az is látható, hogy képességeit a férfiköltokhöz hasonlítva egyfajta kuriózumként csodálják ot. Csizi például ezekkel a szavakkal hívja fel a figyelmet a tehetségesen verselo asszonyra: „eggy o azon szépek közzül, a kik érzékeny hajladóságoktól fel-hevíttetvén, olly igazságosan képzelik a dolgokat, valamint a józan okosság által a férfiak...”

    27. Molnár Borbála irodalmi levelezéseinek partnerei között különleges szerepet tölt be Ujfalvy Krisztina (1761-1818) kolozsvári költono. Kettejük levélváltásából kétféle korabeli nokép-noi szerep értelmezés rekonstruálható. A diskurzus kialakításában Ujfalvy Krisztina a kezdeményezo fél. Azért keresi fel levelével Molnár Borbálát, hogy cáfolja annak egyik kijelentését, amelyben a noi levelezotársak hiányával magyarázta azt, hogy férfi írókkal folytat „Correspondentiát”. A kolozsvári írónot az is zavarja, hogy Molnár Borbála levelezéseiben inkább a férfi írótársak normáit, értékeit veszi át, mintha „egyenlo” nemuekkel társalogna. Ujfalvy Krisztina ennél önállóbb szerepkört tart kívánatosnak a noi nem számára.

    28. Nem elégszik meg a korabeli társadalmi elvárás beteljesítésével: a hétköznapi életben szorgalmas és emellett jámbor vallásosságával gyermekeinek mintát adó édesanya és gazdasszony szerepének megvalósításával. Felkínálja Molnár Borbála számára barátságát ahhoz, hogy ketten együtt alakítsanak ki a tradicionális noszereppel szemben egy, a noi lélek és intellektus sajátosságait jobban kidomborító merészebb társalgási stílust.

    29. Ujfalvy Krisztina a nonevelés idoszeru kérdéseivel kapcsolatosan is kifejti gondolatait. Német mintára javasolja a nok számára olvasókörök megszervezését és házikönyvtárak felállítását. A erények gyarapítását elosegíto moralizáló írások mellett nem tartja károsnak a regények a olvasását sem. Pedig a „románokban” terjedo szentimentalizmus érzelmeket felkorbácsoló hatásával szemben sok purifikátor felemelte a szavát. Ujfalvy Krisztina tehát nem akarja eltiltani a noket a divatos regényektol, de azt fontosnak tartja, hogy elore készítsék fel a lányokat az irodalmi érték felismerésére és az értéktelentol való elkülönítésére: „...ne szakasszuk el a Sz. Könyvektol a Világi Historiákat, s szerelmes Románokat: mert éggyüt jó, mint az utozás a jó uttal s szép idovel...eggyütt minden Könyvek olvasása sem káros, söt hasznos, de ugy, hogy elébb készittessék ki a Lélek a gyöngynek a gaz közül való kiválogatására..." (Idézi (Hász-Fehér, 1996)

    30. Molnár Borbála és Ujfalvy Krisztina tehát két különbözo noi szerepfelfogást képviselt és népszerusített a 18. század végének Magyarországán. Az egyik noideál a pietista vallásosságában buzgó, de emellett muvelt háziasszonyé volt, aki szabadidejében irodalmi levelezést folytat, de a számára tradicionálisan adott családi élettér keretei közül egy pillanatra sem akar kilépni. A másik pedig egy inkább lázadó, önállósodásra vágyó no képe, aki le akarja rázni a történetileg megkövült korlátok nagy részét, és szabad muvelodés révén kívánja kibontakoztatni képességeit, intellektusát. Mindazonáltal látható, hogy még Ujfalvy Krisztina is csak mérsékelt reformokat remélt, talán azért, mert számolt a korabeli magyarországi realitásokkal. Így nem szállt síkra a noknek a közszférához való teljes jogú hozzáféréséért, a nyilvános közhivatalok nok által való betöltéséért – annak ellenére, hogy ot magát községe jegyzové választotta.

More Related