Pecsenyekacsa és pecsenyeliba tartástechnológiája

1. Pecsenyekacsa és pecsenyeliba tartástechnológiája

2. A pecsenyekacsa-nevelés célja 48-50 napos korra 2,9-3,2 kg körüli élősúlyú kacsák előállítása, amelyek érett, iparilag is feldolgozható tollazatúak és ízletes húst szolgáltatnak. • Pecsenyekacsa előállítása csakis intenzív neveléssel és intenzív (magas beltartalmú) takarmányozással lehetséges. • Nevelésre csak olyan kacsákat szabad beállítani, amelyek: • életerősek, • tökéletesen záródó köldökűek, • pihéjük egyenletesen felszáradt, • szemeik nyitottak, • tiszták, • fürge mozgásúak, • lábukon határozottan állnak. • élősúlyuk legyen 60 g.

3. A pecsenyekacsa-nevelésnek több változata alakult ki. Ezt részben a termé­szeti adottság, részben gazdaságossági kérdések alakították ki. • Előnevelés: 0...18nap lehet. • Mélyalmos előnevelés: 0...18 napig ugyanabban az épületben tartózkod­nak a kacsák. • Drótrácspadlós nevelés: első fázis 0... 10 napig fűthető istállóban; • második fázis: 11... 18 napig fűtés nélküli istállóban. • Utónevelés: 19. naptól vágásig. • Egyfázisos nevelés: • beton úsztatócsatornás; • természetes vízikifutós; • halastavi; • szárazföldi utónevelés. • Kétfázisos utónevelés: • első fázis 19...24, ill. 28. napig, belső edző tavon, vagy három oldalról zárt szálláson, betonozott úsztatócsatornával; • második fázis 25...29. naptól vágásig.

4. Előnevelés • Elhelyezés • Speciális kacsa előnevelő épületek nincsenek. A kacsának a nevelőépülettel szemben támasztott igénye megegyezik az egyéb baromfifajok nevelőjére vonatkozó előírásokkal. • A nevelőház lehet • mélyalmos, • drótrácspadlós.

5. Állománysűrűség Az állománysűrűséget az előnevelő típusa, az előnevelés időtartama hatá­rozza meg. • Mélyalmos előnevelésnél: • 0... 18 napig 18 db/m2, • 0...28 napig 10 db/m2, • 29. naptól 5 db/m2. • Drótrácspadlóselőnevelésnél: • 0...18 napig tartó előneveléskor: • első fázisban 0...10 nap 45...50 db/m2, • második fázisban 11... 18 nap 30...35 db/m2. • 0...28 napig tartó előneveléskor: • első fázisban 0...14 nap 30...35 db/m2, • második fázisban 15...28 nap 20...25 db/m2.

6. Környezetszabályozás • Hőmérséklet. • A naposkacsa hőmérsékletigénye 30...32 °C. Ezt tartani lehet teremfűtéssel vagy műanyával. A többi baromfifajhoz viszonyítva hamar kiala­kul a hőszabályozó képessége, ezért a 10... 12 . napon már 20 °C hőmérsék­let elégséges az állatnak. Ha a külső hőmérséklet ennél nagyobb, ettől az időtől kezdve nincs már szükség fűtésre. • Nevelési módtól függően, ha a külső hőmérséklet délben 20 °C körüli, 8. ..10 napos korban a kacsák már kifutóra engedhetők. Kétfázisú drótrácspadlós nevelés második fázisában a 11. naptól a kacsák már kifutóra járnak (hideg előnevelés szakasza). • Szellőztetés, páratartalom. • 1 kg élőtömegre 4 m3 friss levegőt szükséges biztosítani minimum. A kacsanevelőben 65...70 % relatív páratartalom a kívá­natos. Ettől jelentősen kisebb páratartalom esetén a kiskacsák kiszáradnak, mivel vízigényesek. • Világítás. • A pecsenyekacsa-nevelésnél arra törekszünk, hogy minél rövi-debb idő alatt elérjük a vágótömeget. Ezért az előnevelőben - ami általában ablak nélküli - 23...24 órás világítást alkalmazunk, 3 W/m2 intenzitással. Utó­nevelésnél annyi fényre van szükségük, hogy a kacsák megtalálják a takar­mányt és az ivóvizet, ugyanakkor nyugodtan tudjanak pihenni. A fényintenzi­tás 1 W/m2 legyen, ha van világítás. Ha nincs, a természetes naphossz a megvilágítási idő.

7. Pecsenyekacsák takarmányozása. • A kacsa élénk anyagcseréje miatt szinte állandóan eszik. Takarmányértékesítő képessége rosszabb, mint a pecsenye­csirkéké. • A nevelés egész időszakában arra kell törekedni, hogy minél több takarmányt fogyasszon el az állat, ezért napos kortól kezdve ad-libitum takarmányozzuk a pecsenyekacsát. • Az állat által felvett takarmány mennyiségét a takarmány sűrűsége jelentősen befolyásolja. • A dercés, lisztes takarmányból a kacsák nem tudnak annyit megenni, amennyi a jó hústermeléshez szüksé­ges, ezért javasolt a morzsázott, ill. granulált takarmány etetése. • 3...4 napig mor-zsázott, majd 18 napos korig 3 mm-es, utána 5 mm-es granulátumot etessünk. • A pecsenyekacsa-nevelésnél tápsor etetése javasolt, ami indító-, nevelő-, majd hízótápból áll. A táp fehérjetartalma 20-18-17 %. • A kacsák vízfogyasztása több, mint a csirkéké. Ennek következtében a béltartalom hígabb, gyorsabb a bélcsatornán az áthaladás sebessége. A víz­felvétel általában a takarmányfogyasztás 3...5-szöröse, amit mindenfajta kor­látozás nélkül biztosítani kell.

8. Elhelyezés • Az utónevelő épületek egyszerűek, olcsók legyenek. A szélsőséges időjárás­tól védjék meg az állatokat. • Utónevelés úsztatócsatornán. • Előnye, hogy biztosítható a nagyobb állo­mánysűrűség, bárhol kialakítható, környezetkímélő. • Az úsztatócsatornát a nyári szállástól 6...8 m-re kell kialakítani. A 6...8 m szabad területet célszerű lebetonozni, így itt helyezhetők el az önetetők. A ta­karmányszállító járműről közvetlenül feltölthető az etető, így csökkenthető a fizikai munka. • 1 m2 összes kifutófelületre 1 kacsát, 1 m2 úsztatócsatorna felületre 20-25 db kacsát számoljunk. • Utónevelés természetes vízfelületen vagy halastavon. • A vízfelület mellett nyári szállást célszerű építeni. Ennél az utónevelési módnál részben környe­zetvédelmi, részben a kacsaürülék bomlása miatt - a vízben fellépő, halte­nyésztésre káros oxigénhiány következtében - 1 ha vízfelületre évente kettő- négy alkalommal 150...250 db kacsánál többet ne számoljunk. Ez a szám függ a vízfolyás intenzitásától, a vízoszlop magasságától, valamint a telepített halmennyiségtől. • E nevelésnél 18.. .25 napos előnevelés után kerülnek az állatok a vízfelületre.

9. Utónevelés szárazföldön. • A kacsák utónevelése nagy kiterjedésű legelőn történik. Egy kacsára 3...4 m2 legelőt számítsunk. Az ivóvizet itatóberendezésből kapják az állatok, fürösztővíz nincs. Az állatoknak árnyékot kell biztosítani. • Az etetők, itatok környékén, később a legelő egészén a fű kiég, kikopik, ezért új helyre kell telepíteni a kacsákat. E módszernél, valamint az előző természetesvízi nevelésnél is jelentős gondot jelent a környezetvédelmi ká­rosítás nélküli technológia megvalósítása.

10. Takarmányozás • A takarmányt önetetőkből adagoljuk ki, amelybe lehetőleg sok takarmány férjen (legalább 300...400 kg). • Az etetőket úgy helyezzük el, hogy a kacsának ne kelljen hosszú utat megtennie a takarmányért. • Az önetetőben ne ázzon a takarmány, kiszóródástól, pazarlástól védje a takarmányt. • Egy ilyen etető 250-300 db kacsa etetését látja el.

11. Kacsafajták és -hibridek Pekingi kacsa • Származása. A pekingi kacsa Kínából származik. Az Amerikai Egyesült Álla­mokban, valamint Németországban tenyésztett változata mérsékelten mere­dek, ill. meredek testtartási], míg a hazánkban tenyésztett változat testtartása a vízszinteshez közeli, • Külleme. Színe tehér vagy sárgásfehér, a csőre és lába sárga. » • Értékmérő tulajdonságai. Tojástermelése 120... 150 db tojás. 49 napos ko­rára 2,3...2,5 kg élőtömeget ér el 3,2...3,6 kg fajlagos takarmányfogyasztás­sal. A pekingi kacsát fajtatisztán és keresztezésben pecsenyekacsa előállítá­sára használják. Hazánkban kitenyésztett változata a szarvasi pekingi.

12. Kacsafajták és -hibridek Magyar nemesített kacsa • Származása. A magyar parlagi kacsát a pekingivel keresztezték (fehér színű), ill. a rouni kacsafajtával (tarka). • Külleme. E fajtának fehér, barna, fekete és tarka változata is ismert. Értékmérő tulajdonságai. Tojástermelése 60.,.100 db tojás. A tojó kifejlettkori testtömege 2,5...2,6 kg, a gácsér 3,0...3,5 kg. A pecsenyekacsa­gácsér tömege 8 hetes korra 2,5...3,0 kg. A tömést jól bírja. A termelésből szinte teljesen kiszorult. • Származása. A szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben kitenyésztett hibrid, amelyet három vonal keresztezésével állítottak elő. • Külleme. Teljesen fehér színű, a csőr és a lábak sárga színűek.

13. Kacsafajták és -hibridek Kőrös menti hibrid • Származása: A szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben kitenyésztett hibrid, melyet három vonal keresztezésével állítottak elő. • Értékmérő tulajdonságai. • A szülőpárok 130... 160 db tojást termelnek 8 hónap alatt. A tojások keltethetősége 75...80 %. A végtermék testtöme­ge 49 napos korra 2,5...2,8 kg, amelyet 2,8...3,0 kg fajlagos takarmányfo­gyasztással ér el.

14. Kacsafajták és -hibridek Cherry Valley (e: cseri véli) • Származása. Angliában kitenyésztett pekingi típusú hibrid. • Külleme. A hibrid teljesen fehér színű. • Értékmérő tulajdonságai. Három típusú hibridet állítottak elő. Kis, középnagy és nagy testű változatát tenyésztik. • A hazánkban fogalmazott szülőpárok tojástermelése 160...170 db tojás. A hibrid végtermék 49 napos korra 2,8...3,0 kg testtömeget ér el 2,8...3,0 kg-os fajlagos takarmányfogyasztással.

15. Lúdfajták és hibridek

16. Hús típusú lúdfajták Emdeni lúd • Származása. Az egyik legrégebbi és legelterjedtebb fajta. A fajta a németor­szági parlagi lúdtól származik. • Külleme. Tollazata teljesen fehér, a tojókon megengedett a háton és a szárnyakon az enyhe szürke színezet. A csőr, a lábak narancssárga színűek. • Értékmérő tulajdonságai. Kiváló hústermelő képességű, nagytestű lúdfajta, a nemesítésben szinte mindenütt szerepet játszott. • A gúnárok 10 kg, a tojók 9 kg testtömegűek kifejlett korban. A tojásterme­lése 35...40 db tojás

17. Májhasznú lúdfajták Szürke landesi lúd • Származása. Franciaországban tenyésztették ki a toulusi lúdból szelekcióval. • Külleme. Tollazata szürkésbarna, a has alján ezüstszürke. Jellemzője a mély tojóhas és kettős haslebeny. A fiatalkorú libáknál a csőr és a láb pala­szürke, felnőttkorban a lábak piros-narancsszínűek, a csőr pedig narancsszí­nű, a szem színe barna. • Értékmérő tulajdonságai. Kiváló hízékonyságú és májtermelő fajta. Kifejlettkori testtömege a gúnárnak 7...8 kg, a tojóké 6...7 kg. A tojástermelő képessége 35...40 db tojás. Májtermelő képessége hazai viszonyok között 800 g. Mája 800 g felett hajlamos az ún. zsírmáj kialakulására. Fehér landesi lúd • Mintegy 20 éve önálló fajta. Színe tulajdonképpen tarka, a tolltermelés szempontjából értékes részeken a toll színe fehér. Értékmérő tulajdonságai a szürke változathoz közel azonosak, májtermelő képessége valamivel szeré­nyebb.

18. Tojó típusú, szaporaságra szelektált fajták Rajnamenti lúd (más néven rajnai lúd) • Származása. Németország, Felső-Rajna vidékén honos parlagi fajtából alakí­tották ki, az emdeni keresztezésével. • Külleme. A toll színe egyöntetűen fehér. Kettős haslebeny jellemző a fajtá­ra. ívelt, viszonylag hosszú nyak a fajta jellegzetessége. • Értékmérő tulajdonságai. • Testtömege kifejlett korban a gúnárnak 6,0 kg, a tojóé 5,0...5,5 kg. • 8 hetes korban a testtömege 4,0...4,2 kg, • a takarmányértékesítése 2,5...2,8 kg. • Tojástermelése 50...60 tojás. • Májtermelő képessége 450.. .500 g. • A fajta részaránya jelentősen visszaesett a termelésben.

19. Típus szerint nem csoportosítható fajták Magyar nemesített lúd • A házilúd már a rómaiak idején honos volt a Kárpát-medencében. Céltudatos tenyésztése a múlt század végén kezdődött. Az Alföldön az emdeni lúdnak, a Dunántúlon a pomerániai lúdnak nemesítő fajtaként való felhasználásával alakították ki. • Az alföldi változat tollazatának színe fehér, tolltermelése közepes, vagy va­lamivel jobb. • Kifejlettkoritesttömege a tojónak 5,0...6,0 kg, a gúnárnak 6.5-7.0 kg. • Szaporasága gyenge, évi tojástermelése 25...30 db tojás. Tájfajtái alakultak ki a Jászságban, Orosháza, Hódmezővásárhely környé­kén. • A Hungavis, aBabati hibridek alapját e fajta adta. • A magyar nemesített fajta dunántúli változata esetenként enyhén tarka szí­nű, valamivel kisebb az előző változatnál. A kifejlettkori testtömege a tojóknak 4.5-5.0kg, a gúnárok 5,5...6,0 kg tömegűek. Májtermelése kedvezőbb, mint az alföldi változatnak. • A magyar nemesített lúd jelentősége lecsökkent, a hibrid-előállításban, keresztezési partnerként használják.

20. Lúdhibridek Babatimájhibrid • A hibridet szürke landesi és magyar lúd felhasználásával tenyésztették ki. A tojók fehér színűek, a gúnarak tollazatában gyakori a szürke, szürkésfehér és a fehér alapon szürke tűzdeltség is, különösen a szárny evező- és fedőtollaza­ta között. • A hibrid végtermék intenzív töméssel 600...700 g-os májtermelésre képes. • 10-12 hetes korban az élő testtömege 4,5...5,0 kg. A szülőpárok főciklusos (tavaszi) tojástermelése 40...45 db tojás. Hungavis combi • A hibrid alapja a Jászságból származó magyar lúd, valamint a landesi lúd. A konstrukció folyamatos hibrid-előállítás elvén alapul, az anyai vonalat a végtermékből választják ki, a gúnarakat kell folyamatosan beszerezni. • A végtermék színe fehér. Intenzív tömés mellett májtermelése 500...550 g-os máj. Szaporasága kedvező, mert 45...50 tojást tojik, amiből 35...40 naposliba várható.

21. Lúdhibridek Kolos lúd • A Kolos lúd fehér tollazatú, nagy növekedési erélyű, kiváló húsformájú és takarmányértékesítésű, nagytesttömegre hizlalható hibrid. • A végtermék pecsenyelúd 56 napos korban vágható, ekkor a tojó 4,7 kg, a gúnár 5,2 kg tömegű. Vegyes ivarban a takarmányértékesítése 2,6 kg. • A Kolos fehér húslúd 3 vagy 4 tolltépés után 26...32 hetes korban vágható, ekkor a tojó 6,8 kg, míg a gúnár 7,6 kg testtömegű. • A Kolos fehér szülőpárok tojástermelése 42...52 db tojás, amiből 30-40 db naposliba várható. Kolos szürke lúd • Ez a lúdtípus szürke tollazatú, nagy növekedési erélyű, kiváló a takarmány­értékesítő képessége, a tömést jól bírja, májtermelésre specializált lúdhibrid. • A szülőpárok tojástermelése 40. ..45 db tojás, amiből 30...32 db naposliba várható. • A végtermék 56...60 napos korban 4,8...5,2 kg, akkor kezdődik a 14... 18 napos intenzív tömés. • Átlagos májtömege 600...750 g.

22. A libahús kétféle módon termelhető: • pecsenyelúd és • húsliba formában.

23. Pecsenyelúd előállítása • A lúdnál az élőtömeg gyarapodása az első nyolc héten a legnagyobb, az ér­tékes húsrészek együttes aránya is ebben az időszakban a legkedvezőbb. A tollasodás fontos tényező a vágóérettség megállapításánál. A tollváltás a 8-10. hét között zajlik le, a pontos ideje genotípustól, takarmányozástól, tartástechnológiától függ. • Pecsenyelibán az 56...59 napos korig nevelt, első fóliában levő fiatal állatot éltünk, aminek testtömege 4 kg fölötti, a testet 1...4 mm vastag zsírréteg borítja. • A pecsenyelúd előállítása történhet: • félintenzív, kétfázisú; • intenzív, zárt rendszerben egy fázisban.

24. Pecsenyelúd előállítása félintenzív módon • Előnevelés. A pecsenyelúd előnevelése megegyezik a tenyészludak előne­velésével. Az előnevelés 21...28 napig, úsztatócsatornával ellátott kifutós épületekben történik. Az előnevelés lehet mélyalmos és drótrácspadlós. • Utónevelés. Az előnevelt pecsenyelibát extenzív elhelyezésben, de íntenzív takarmányozással tartjuk. Az utónevelés történhet vízfelületen és szárazon is. • Az utónevelő épületei elsősorban a szélsőséges időjárástól védik az állato­kat, ezért elsődleges szempont az építésénél a gazdaságosság.

25. Az utónevelés során 2000...2500 db állatból álló csoportokat alakítsunk ki. Az állománysűrűségnél fürösztőcsatorna esetén 1...2 m2/50 állat, kifutó ese­tén ha szabad vízfelület van, 4 m2 kifutó és 0,2 m2 vízfelület jusson egy állatra. A nyári szállásnál 4...5 lúd/m2 férőhelyigénnyel számoljunk. • Az utónevelés egyik legfontosabb kérdése a takarmányozás. A takarmány kiadagolására alkalmasak a sertés önetetők, amit hetente egy-két alkalommal kell feltölteni. • A takarmányozási költségek csökkentésének egyik lehetséges módja a zöldtakarmányok etetése. A zöldtakarmány vágott zöldből vagy legeltetéssel biztosítható. A napi zöldtakarmány-adag a kor előrehaladtával nő, 100-450 g/állat mennyiség lehet.

26. Pecsenyelúd előállítása intenzív módszerrel • A pecsenyelúd-előállítás intenzív, zárt rendszerben a pecsenyecsirke előállí­táshoz hasonlít, vagyis az állatokat napos kortól leadásig egy épületben, kifu­tó és úsztatócsatorna nélkül neveljük. • Az előállítás lehet egy- és kétfázisú. • Egyfázisos nevelésnél az állomány egy helyen marad. A telepítési sűrűség 2,5-3db liba/m2. • Kétfázisos nevelésnél egy kisebb épületrészben 14...28 napos korig folyik az előnevelés 7... 10 liba/m2 sűrűség mellett, majd az utó­nevelésben 1 m2-re 3...4 libát számítunk.