1.24k likes | 1.48k Views
Szennyvízkezelés 1. előadás a, Természeti erőforrások védelme Vízszennyezés - vízminőségvédelem. Hulladékkezelés II. 2011. Tantárgyfelelős: Bazsáné Dr. Szabó Marianne főiskolai docens.
E N D
Szennyvízkezelés 1. előadás a,Természeti erőforrások védelmeVízszennyezés - vízminőségvédelem Hulladékkezelés II. 2011. Tantárgyfelelős: Bazsáné Dr. Szabó Marianne főiskolai docens
„Víz! Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.” Antoine de Saint-Exupéry: A sivatag szívében.
Víztározó megnevezése 1000 km3 % • óceánok és tengerek 1 380 000 97,61 • sarki és hegyvidéki 29 000 2,08 jég és hó • felszín alatti vizek 4 000 0,29 • édesvizű tavak 125 0,009 • sósvizű tavak 104 0,008 • talajnedvesség 67 0,005 • folyóvizek 1,2 0,000 09 • vízpára az 14 0,000 9 atmoszférában • Összesen: 1 413 311 100
Az óceánok 96,5 százalékban tartalmaznak tiszta vizet. A maradék 3,5 százalékot 75 elem teszi ki. A tengerek "sósságáért" 99 százalékban hat elem a felelős: klorid, nátrium, kén, magnézium,a kálcium és a kálium. • A víz az élőlények alapvető nyersanyaga és terméke is. (Testük felépítéséhez és működéséhez elengedhetetlen.) • A víz kitűnő oldószer (anyagcsere folyamatok). • A víz hőszabályozó (hőkapacitás+ párolgáshő). • A víz élőhely (biotóp).
A víz (H2O): • Kémiai szempontból a víz egészen egyszerű vegyülethez tartozik: 2 atom hidrogén és egy atom oxigén kapcsolódik össze. A molekula akkor keletkezik, ha a hidrogén elég, épp úgy mint a szén elégésekor a széndioxid molekula. A víznek három formája létezik: a jég (szilárd), a víz (folyékony) és a vízgőz (gáz). • O ⁰C-on olvad a jég vízzé, a víz 100 ⁰C-on forr és válik vízgőzzé. Mindezt 1745-ben a svéd asztronómus Anders Celsius állapította meg és ma a világ nagy részén a hőmérséklet mérésének alapjául szolgál (Észak - Amerikában még ma is a Fahrenheit-féle fokbeosztással mérnek).
A víz körforgása http://termtud.akg.hu/okt/7/viz/kepek/egyeb1.jpg
Felszín alatti vizek Forrás: Thyll, 2000
A természetes vizek minőségi összetevői • A természetes víz mindig oldat, legtöbbször szuszpenzió is. • gázok: N2, O2, CO2, NH3 • folyadékok: folyékony szénhidrogének, szerves oldószerek • szilárd anyagok: • kationok – Ca2+, Mg2+, Na+, K+ • anionok – CO32-, HCO3-, SO42-, Cl- • A szerves anyagok oldott vagy lebegőanyag formában vannak jelen
Oldhatósági görbék Forrás: Thyll, 2000
A víz organoleptikus (érzékszervi) tulajdonságai • Szín • Ha kevés az oldott, illetve szuszpendált anyag kék • Ha felhős az ég szürke • Ha közepes mennyiségű az oldott anyag és kevés a fitoplankton zöldes • Ha sok a fitoplankton sötétzöld • Ha sok az oldott anyag sárga (vagy barna) • Ha kevés az oldott szerves vegyület, vagy sok a színes komponens, azok adják az uralkodó színt: Fe3+ sárgás színt ad
Magyarország a „legek” országa • Az Alföldön a lefolyástalan vagy elöntésnek kitett területek aránya nagy. • Vízjárását a szélsőségek jellemzik • A fajlagos felszíni vízkészlet az egyik legnagyobb Európában, de túlnyomóan külföldi eredetű. • Több országhoz tartozó vízgyűjtők
Magyarország vízháztartása • Az ország folyóinakvízminőségét a külföldről belépő vizek állapota nagymértékben befolyásolja. • A vízminőséget általában a II.-III. osztály jellemzi. • A nagy folyók minősége a nagy hígulás következtében elfogadható. • Állóvizeink és tározóink többsége esetében az eutrofizáció okoz problémákat.
Magyarország vízháztartása • Afelszín alatti vizek minőségét a pontszerű és diffúz terhelések, továbbá a káros hatású, természetes eredetű elemek jelenléte határozza meg. • A talajvizek elszennyeződése alapvetően a települések környezetére, és az elnitrátosodott hegyperemű völgyekre vonatkozik. • A parti szűrésű vízbázisok és karsztvizek állapota általában jó, de ez utóbbi készletek igen sérülékenyek.
A BELÉPŐ VÍZFOLYÁSOK VÍZHOZAMA 114 km3/év CSAPADÉK 58 km3/év PÁROLGÁS 52 km3/év AZ ORSZÁGBÓL KILÉPŐ VIZFOLYÁSOK VÍZHOZAMA 120 km3/év Magyarország vízháztartása 58 km3 +114 km3 = 52 km3 + 120 km3
A VÍZ MINŐSÉGI JELLEMZŐI • A vízminőség a víz tulajdonságainak összessége, ezért nincs olyan egyetlen mutató, érték vagy skála, mellyel megadható lenne a víz minősége. A víz sok tulajdonsága közül a vízminőség megállapításához mindig azokat vesszük figyelembe, amelyek meghatározzák az adott célnak (pl. vízhasználatnak) való megfelelést (vagy nem megfelelést). • A vízminősítés alapját minden esetben az olyan tulajdonságok adják, amelyek a kiválasztott cél szempontjából és a felhasznált víz eredetéből származóan meghatározók. • A természetes víz tulajdonságait a víz eredete, fajtája (pl. felszíni-, ezen belül tározott vagy folyó, stb.) és az azt esetlegesen ért szennyezések határozzák meg.
A víz biológiai minősítése A biológiai vízminőség a víz azon tulajdonságainak összessége, amelyek a vízi ökoszisztémák életében fontosak, illetve ezeket létrehozzák és fenntartják. A vízminőség a víz tulajdonságainak összessége. A vízminősítés a vízminőség megállapítása. • halobitás • trofitás • szaprobitás • toxicitás
A vízminősítő rendszerek Magyarországon: • 1. Felföldy (1987)- féle • Biológiai, Négy tulajdonságcsoportra épülő és tulajdonságonként 10-10 fokozatú • 2. MSZ 12749: 1996 szabvány • 3. Dévai és mtsai (1992) • Ökológiai, sokváltozós rendszer, ami az egyes tulajdonságokhoz kódszámokat (aktuális és globális) rendel • 4. makrozoobenton család-taxon prezencia pontrendszer • 5 minőségi osztály 2-3 alosztály
1. Felföldy (1987)- féleBiológiai, Négy tulajdonságcsoportra épülő • Halobitás (sótartalom+ ionösszetétel) • Trofitás Ökoszisztéma energia befogadóképessége • Szaprobitás Vízi ökoszisztéma szervesanyagbontó képessége • Toxicitás Víz mérgezőképessége
3. Dévai és mtsai (1992)Ökológiai, sokváltozós rendszer • Szatikus sajátosság: • Állapot • Tulajdonság • Dinamikus sajátosság: • Folyamat • Képesség
VKI (WFD 2000) Magyar Kormány 2001 június REFCOND (2002) WETLAND (2002) ECOSTAT (2003) Zavartalan állapot (Istvánovics és Somlyódy, 2000) jó állapot 2015-ig VGT 2009 VKI – ökológiai állapot 2002 EQS és EQR irányelvek
A halobitás a víz biológiai szempontból fontos szervetlen kémiai tulajdonságainak összessége, amely az összes sótartalommal, a szervetlen ionok mennyiségével, vagy az elektromos vezetőképességgel megadható mennyiség . Jellemzői • Szervetlen kémiai tulajdonságok összessége, • Összes sótartalom, pH, vezetőképesség, nyolc "főion" viszonylagos ionösszetétele; • Főleg a vízgyűjtőterület földtani eredetének jellemezői befolyásolják, ami nagyrészt az élettelen környezet adottsága.
Na+, Ca2+ ,K+, Mg2+ és HCO3-, CO32-, Cl-, SO42- • A víz összes-ion tartalma alapvetően attól függ, hogy a csapadékból származó édesvíz a kőzetekből milyen és mennyi elemet képes kioldani. A víz összes-ion tartalmára a hordozható készülékekkel könnyen mérhető vezetőképességből következtethetünk. A sok hidroxidot vagy szabad savat tartalmazó vizeknél a μS.cm-1 értékben kifejezett vezetőképességet 0,55 alatti vagy körüli, míg nagy sótartalmú vizeknél 0,9-hez közeli faktorral szorozva megkapjuk a víz összes-ion koncentrációját mg.l-1-ben. Hazai vizeinknél jó közelítő értéket kapunk, ha 0,63-nak tekintjük ezt a faktort.
A szén-dioxid, a hidrogén-karbonát- és a karbonát ionok mennyiségi arányainak alakulása a pH függvényében.Öllős G. - Vízellátás
A vízminőség ábrázolása( Maucha-diagram) • A Maucha - diagramban 4 kationt: K+, Na+, Ca2+, Mg 2+, illetve 4 aniont tüntetnek fel: SO42-, Cl-, HCO3-, CO32-. Ezek a vizek esetén fontos minősítő paraméterek. Az ion-összetétel a Maucha - féle csillagábrával mutatható be szemléletesen. • A "jó halas vizekben" a kálcium (és a magnézium), ill. a hidrokarbonát van túlsúlyban. Ezzel szemben a potenciális kénhidrogén képződés miatt bizonyos mértékig hátrányos a szulfát jelenléte. A víz minősége oldható vagy szuszpendálható anyagok hozzáadásával jelentősen befolyásolható. az oldott kémiai anyagok szerint megkülönböztetünk: hidrogén-karbonátos, kloridos, szulfátos, stb. vizeket;
A víz kálcium és magnézium tartalma az összes keménységgel, a hidrokarbonát és karbonát tartalma pedig az összes lúgossággal mérhető. A módszertani leírások szerint mindkét paraméter kifejezhető kálcium - karbonátban. Ebből következik, hogy ha az: • összes lúgosság < összes keménység, akkor a Ca2+ és Mg2+ a CO32- és HCO3- ionokon kívül SO42- és Cl- ionokhoz is kapcsolódik, • összes lúgosság = összes keménység, akkor a Ca2+ és Mg2+ csupán CO32- és HCO3- ionokhoz kapcsolódik, • összes lúgosság > összes keménység, akkor a CO32- és HCO3- a Ca2+ és Mg2+ ionokon kívül K+ és Na+ ionokhoz is kapcsolódik. keménységük alapján: lágy (5 NK°-ig), közepesen kemény (15 NK°-ig) és kemény (15 NK° felett) hévizeket;
Fény - fényviszonyok a vízben és a Secchi-átlátszóság • A földfelszínt érő elektromágneses sugárzás különböző hullámhosszúságú sugarakból áll, nevezetesen ultraibolya (380 nm-ig), látható (380-750 nm) és infravörös (750-3000 nm) sugarakból. Az összes sugárzó energiának kb. 55 %-a látható fény, 40-44 %-a infravörös, 1-5 %-a pedig ultraibolya sugárzás. A zöld növények a látható fényt, az úgynevezett fotoszintetikusan aktív (photosynthetically active radiation = PhAR) sugárzást képesek hasznosítani.
Vízhőmérséklet - évszakos és napi változás • A víz felmelegedése a vízbe hatoló napsugárzásnak köszönhető, jóllehet a hőátadás, a hőcsere és a levegő felmelegedése szintén fontos tényező. • A víz fényelnyelése, így hőmérséklete is a mélységgel exponenciálisan csökken. A felszíni vízréteg nagyobb felmelegedése az oldott szerves anyagok és a lebegő részecskék miatt tavakban még kifejezettebb, mint a kevésbé zavaros vizekben. • A hőátadás a mélyebb vízrétegekbe a konvekciós áramlásoknak és a szél keverő hatásának az eredménye. A víz hőmérséklettől függ a sűrűség, ami 4oC-on a legnagyobb ettől felfelé és lefelé csökken. A víz ezen sajátos tulajdonsága okozza azt, hogy télen a 0oC-os jég a felszínen van, míg az üledék feletti vízréteg akár 4oC-os is lehet. • A nyári hőrétegzettség azért alakul ki egy tóban, mert a gyorsabban felmelegedő felső vízrétegnek kisebb, a hidegebb alsó rétegnek pedig nagyobb a sűrűsége. Hőrétegzettség idején a két vízréteg sűrűsége közötti különbség olyan nagy, hogy a szél energiája már nem elegendő a tóvíz felkeveréséhez. Mély tavaknál a mérsékelt égövön téli és nyári hőrétegzettséget (stagnációt), valamint tavaszi és őszi felkeveredést (cirkulációt) lehet megfigyelni.
A víz biológiai minősítése • A trofitás a vízi ökoszisztémában végbemenő elsődleges szervesanyag termelés mértéke. Nagysága klorofill-tartalmú növényzettől (pl. alga), a szervetlen növényi tápanyagoktól (foszfor, nitrogén), továbbá a fénytől függ. • A trofitás növekedése növeli a vízi ökoszisztéma energia befogadó képességét és eutrofizálódáshoz vezet. Jellemzésére a klorofill tartalom, az összes alga szám, a foszfor és nitrogénformák alkalmasak.
Potenciális trofitás– a növényi tápanyagkínálat mértéke (kiemelten az ásványi nitrogén és a foszfor). • Aktuális trofitás – az adott pillanatban megvalósult (kialakult) trofitás (trofitási szint), mely a termelés erősségével, a növények (planktonikus és bevonatlakó algák, alámerült vízinövények) mennyiségével, a klorofill-koncentrációval jellemezhető.
természetes eutrofizálódás: • A lassú, természetes eutrofizálódás észrevétlen, apró lépések sorozata, amikor a vízi ökoszisztéma fokozatosan alakul át, s a zömében nyíltvízi életteret, ahol a plankton szerepe jelentős, • lassan felváltja a parti (litorális) régió élettere, ahol a bevonatlakó algák, rögzült hínárnövények szerepe kerül előtérbe, s végül eredményezi tó mocsárrá alakulását, s szinte geológiai időléptékben annak megszűnését. • A természetes eutrofizálódás alapvetően a tavakra jellemző, lassú természetes folyamat, amikor a tó korának előre haladtával a vízgyűjtőből bemosódó szerves anyagok és a tóban termelődő szerves anyagok lebomlásának eredményeképp a növényi tápanyag-koncentráció növekszik, s ennek hatására a tó trofitásfoka is emelkedik. • Ez általában a tavak feltöltődésével együtt járó jelenség, ami ezer, több tízezer évig is eltart, s a kiváltó okok miatt általában visszafordíthatatlan folyamat. Szinte észrevétlen zajlik, a tó életében nem okoz drasztikus változásokat, az ember számára nem jelent gyors, kellemetlen vízminőség-változást.
mesterséges eutrofizálódás • Ezzel szemben a mesterséges eutrofizálódás emberi tevékenység hatására jön létre, rövid idő, akár néhány év alatt bekövetkező, drasztikus változás. • Ez mind a vízben zajló természetes életfolyamatok szempontjából, mind a vizet felhasználó ember szempontjából kedvezőtlen, gyakran káros jelenség. A folyókba, a folyókon keresztül a tavakba, tengerekbe bejutó növényi tápanyagok (műtrágya-bemosódás, biológiailag tisztított szennyvíz) vagy a tisztítatlan szennyvizek lebomlásának eredményeképp dúsuló nitrogén- és foszfor-vegyületek a víz potenciális trofitását növelik. • A növényi tápanyagok dúsulására bekövetkező biológiai reakció általában az algák, leggyakrabban a fitoplankton fokozódó, súlyos esetben szélsőségesen erőteljes szaporodását eredményezi. Gyakorivá válnak a vízvirágzások, azok minden kellemetlen kísérőjelenségével együtt. • A mesterséges eutrofizálódás természetesen a folyóvizeket is érinti. A tavak általában a befolyók által szállított vizek hatására válnak maguk is az eutrofizálódás színterévé, ahol az drasztikus változásokat okoz. Legtöbbször csupán a fitoplankton szaporodik el gyorsan (planktonikus eutrofizálódás), de jó néhány esetben a hínárnövények vagy a fonalasalgák inváziója is megfigyelhető (bentikus eutrofizálódás). A tó (a folyó) élete szempontjából ez a drasztikus változás a növényeken túlmenően a vízi faunát is érinti és jelentős változásokat eredményezhet, az addig „szép, egészséges” tó a benne élő élővilág szempontjából instabillá, „beteggé válik”.
Az OECD trofitási skála fokozatai és azok értelmezése • Ultra-oligotróf: igen szűken termő vizek – rendszerint magashegységi tavakban • Oligotróf: szűken termő – szervetlen növényi tápanyagban szegény, kevés szerves anyagot termelő víz • Mezotróf: közepesen termő • Eutróf: bőven termő – nagy trofitású, szervetlen növényi tápanyagokkal jól ellátott, szerves anyagot elsődlegesen bőven termő • Hipertróf: túltermő vizek, melyekben olyan növényi tápanyagfelesleg van, aminek kihasználására a fényenergia mennyisége nem elég.
A víz biológiai minősítése A szaprobitás a vízi ökoszisztéma lebontó képessége, amely a trofitással szemben hat, ezért energia veszteséggel jár. Jellemzői a lebomlásra illetve rothadásra képes szervesanyag és heterotrof élőlények. Növekedése a vízszennyezés eredménye. A szaprobitás két formája ismert • autoszaprobitás, • allószaprobitás
A szaprobitás növekedése a vízszennyezés eredménye, melynek következménye az oxigénhiány. Mértékét általában az emberi tevékenység fokozza, a vizek természetes öntisztulása viszont csökkenti. • Jellemzésére a biológiai és kémiai oxigénhiány (BOI, KOI) használatos. • Az ökoszisztéma szaprobitási fokának növekedésével általában a fajok száma csökken, de az egyedszám növekszik.
A szennyvizek oxigénfogyasztásának mértékét a biológiai oxigénigény (BOI5) értékével szokták kifejezni, ami nem más, mint az oldott oxigénmennyiség, amelyet az aerob szervezetek a vízben lévő szerves anyag lebontására, adott hőmérsékleten (20°C), meghatározott idő (5 nap) alatt, fénykizárás mellett elfogyasztanak. Ez az összes szennyezőanyag mintegy 70-90%-át jelenti (települési szennyvizekben a BOI5 értéke 200-300 mg O2/ml, a tiszta folyóvíz értéke 1-3 mg O2/ml). • A szennyvizek nem minden komponense bontható biológiailag, ezért az összes szennyező anyag mennyiségével arányos mérőszámot a kémiai oxigénigényt (KOI) is használjuk. A kémiai oxigénigénnyel (KOI) fejezhető ki a vízben lévő szerves anyagok oxidálószerekkel (pl. kálium-dikromát), nedves úton elvégzett oxidációja során felhasznált oxigén mennyisége • A KOI – kémiai oxigén igény: • A vízben lévő anyagok redukáló képessége, ahol az oxidálószer: KMnO4; K2Cr2O7. • BOI =biológiai oxigén igény: • oxigén mennyiség, amely térfogategységben lévő oldott, kollodiális és szuszpendált, bomlóképes szerves anyagok lebontásához szükséges.
A víz biológiai minősítése A toxicitás a vízbe kerülő, vagy a vízben képződő, a különböző folyamatokból származó szennyezőanyagok hatására a víz toxikussá válását jelöli. • Ez a vízben élő lények károsodását, illetve pusztulását okozhatja. • A mérgezés a koncentrációtól illetve az expozíciótól függ, és lehet végleges (irreverzibilis) és átmeneti (reverzibilis).
Toxicitás: • vizek mérgezőképességet jelenti. • A mérgek származhatnak a földkéreg anyagaiból (pl. nehézfémek), a vizek szervesanyag - tartalmának rothadásából (ammónia; kén-hidrogén, merkaptanok) vagy emberi tevékenységből (pl. tisztítatlan szennyvíz bevezetése). • A mérgező hatást a sokféle eredet és anyag miatt általában nem kémiai; hanem biológiai módszerekkel, élőteszt szervezetekkel (pl. algák, halak) vagy növényi magvak csíráztatatásával (pl. mustármag) végzik.
A toxicitás a víz mérgező képessége, amit a vízbe került vagy benne termelődött mérgek okoznak. A méreg (toxin) hatása a mérgezés. • A toxicitás mérése kémiai módszerekkel vagy biológiai tesztekkel történik. • A közepes tűrés határa (TLm) valamely méreg olyan mennyisége, melytől a teszt élőlények fele elpusztul vagy a vizsgált életjelenségük felére csökken.
Felszíni vizek bakteriológiai vízminősítése • A coliform baktériumok jelenléte a vízben fekáliás szennyezettségre utal. • A vízminősítés a kolititer vagy a koli szám alapján történik. • A kolititer az a ml-ben kifejezett legkisebb vízmennyiség, amelyből koli baktérium kitenyészthető. • A koliform szám a 100 ml vízben lévő Coli baktériumok száma.
Alapfogalmak • Vízszennyezés: minden olyan emberi tevékenység, illetve anyag, amely a víz fizikai, kémiai, biológiai és bakteriológiai tulajdonságait (természetes minőségét) károsan megváltoztatja.
A szennyvíz fizikai jellemzői a következők: szín, szag, hőmérséklet, zavarosság és a nem oldott anyagtartalom (ülepedő, felúszó és lebegőanyag). • A szennyvíz színéből a szennyvíz eredetére, a szennyezettség mértékére és frissességére következtethetünk. • A szennyvíz színe lehet pl: színtelen, sárgás, barnás, szürke. A friss, híg szennyvíz általában világos színű, és ahogy nő a szennyezettség mértéke – vagy beindul a szennyvízben lévő szerves szennyezőanyagok rothadása – úgy egyre sötétebb színűvé válik. A tisztított szennyvíz színtelen. • A szennyvíz szagából a szennyvíz frissességére, a rothadási folyamatokra ill. a tisztulás mértékére következtethetünk. A szennyvíz lehet szagtalan vagy bűzös (gyengén, közepesen, erősen). Lehet földszagú, erjedő, rothadó, dohos, záptojásszagú. A friss ill. a tisztított szennyvíz gyakorlatilag szagtalan. • A szennyvíz hőmérsékletéből annak származási helyére lehet következtetni. A városi szennyvíz hőmérséklete általában 12 – 16 C között van. • A szennyvíz zavarosságából a szennyezettség mértékére és a szennyvíz állapotára (friss, rothadó, üledékes) következtethetünk. A szennyvíz lehet: átlátszó, opálos, erősen vagy gyengén zavaros.
A szennyvíz szennyezőanyagainak nem oldott része a szennyezőanyagok sűrűségétől és méretétől függően három féle lehet: • ülepíthető anyagok,sűrűségük nagyobb a szennyvíz sűrűségénél (pl: homok, szerves iszap) • felúszó anyagok, sűrűségük kisebb a szennyvíz sűrűségénél (pl: olaj, zsír) • lebegő anyagok (kolloidok) sűrűségük közel áll a víz sűrűségéhez és igen kicsi (d<10-2mm)
A szennyvíz kémiai jellemzői legfontosabbak : kémhatás (pH), oldott oxigéntartalom, összes oldott anyagtartalom, összes foszfortartalom, a szerves nitrogén mennyisége és a szerves szennyeződés mutatói (BOI, KOI, TOC, TOD). • A friss házi szennyvíz semleges érték körüli pH-t mutat, általában 6,9 – 7,5 között ingadozik. A rothadásnak indult szennyvíz pH-ja 6,6 – 6,9 közötti. • Az oldott oxigén (O2) mennyiségéből a szennyvíz frissességére és a szerves szennyező anyagok biológiai lebontásában résztvevő mikroszervezetekre ill. a szerves anyag lebontás módjára (aerob vagy anaerob) következtethetünk. • Az oldott szennyezőanyagok minőségéről is némi képet kapunk, ha az összes oldott anyag mellett még külön – külön is ismerjük az oldott szerves anyag ill. az oldott nem szerves (ásványi) anyag tartalmat g/m3-ben. • A szennyvizek szerves anyag tartalmának összetétele olyan is lehet, hogy a szerves anyag csak egy része bontható biológiailag (így kicsi a BOI), de a teljes szerves anyag tartalmat ki tudja mutatni a kémiai oxigénigény, ezért a KOI érték viszonylag nagy. A BOI és a KOI értékek arányából tájékozódhatunk, hogy a víz (szennyvíz) tisztítható-e biológiai eljárással.
Az összes foszfortartalom (összes P, g/m3) a házi szennyvizekben leginkább a mosószerekből kerül, mivel a ma gyártott mosószerek hatóanyagtartalmának is legalább 15 – 35 %-a foszfát ill. foszforvegyület, amely a lassú folyású vizekbe vagy állóvizű befogadóba jutva intenzív alganövekedést és így eutrofirációt okoz. • A szerves nitrogén (szerves N, g/m3) a friss szennyvízben az emberi vizelettel kerül, vagy a szerves anyag lebontási folyamatok eredményeként ammónia ill. nitrát – nitrogén formában jelentkezhet magasabb koncentrációban. Az ammónia és a nitrát – nitrogén, a foszforhoz hasonlóan, a tisztított szennyvízben kap jelentőséget, mert a vizek eutrofirációjához járul hozzá.
Alapfogalmak • Használt víz:fizikai, kémiai, biológiai szempontból lényegesen nem különbözik a befogadó vizétől. • Szennyezett víz:a befogadó vízhez viszonyítva jelentős mennyiségű idegen anyagot tartalmaz. • Szennyvíz:minden olyan víz, amelynek fizikai, kémiai, és biológiai tulajdonságait háztartási, mezőgazdasági, kézműipari és ipari használat következtében megváltoztatták.