1 / 23

Felszínforma típusok a Holdon, amatőrcsillagász észlelőknek

Felszínforma típusok a Holdon, amatőrcsillagász észlelőknek. Hold-észlelők találkozója Polaris Csillagvizsgáló, Budapest, 2005. november 12. Kereszturi Ákos Magyar Csillagászati Egyesület, ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszék, Collegium Budapest. E gyszerű kráterek.

macha
Download Presentation

Felszínforma típusok a Holdon, amatőrcsillagász észlelőknek

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Felszínforma típusok a Holdon, amatőrcsillagász észlelőknek Hold-észlelők találkozója Polaris Csillagvizsgáló, Budapest, 2005. november 12. Kereszturi Ákos Magyar Csillagászati Egyesület, ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszék, Collegium Budapest

  2. Egyszerű kráterek • 15-20 km-nél kisebb, egyszerű gödör alakú becsapódásnyomok • mélységük kb. 20%-a az átmérőjüknek • viszonylag fiatal kráterek

  3. Sima aljzatú és feltöltött kráterek • részben a becsapódás során képződött és megolvadva szétfolyt olvadéktól • részben más forrásból származó láva (főleg mare bazalt) töltötte fel • az aljzat repedésein keresztül emelkedhet a felszínre (Billy, Cruger, Grimaldi, Plato ) • kráterfalon áttörve kívülről folyhat be (Lick, Posidonius, Prinz) • Fracastorius

  4. Teraszos falú kráterek • 50-60 km-nél nagyobbak • csuszamlással keletkezett teraszok • aljzaton szétterülve egyenetlen területeteket alakítottak ki • Aristarchus, Eudoxus, Hainzel, Hercules, Macrobius, Piccolomini, Plinius • Copernicus

  5. Rianásos aljzatú kráterek • magmakamra kiürülése, illetve egyéb, a magmában létrejött térfogatváltozás és mozgás révén keletkezett repedések • Alphonsus, Atlas, Bohnenberg, Doppelmayer, Encke, Gassendi, Gaudibert, Humboldt, Petavius, Pitatus, Posidonius, Taruntius, Vitello, Warner • Gassendi

  6. Központi csúcsos kráterek • 20 és 175 km közötti átmérőjű krátereknél • a robbanásának ellenhatására középen kiemelkedett, “visszapattant” felszín • gyakran összetett, többszörös a központi csúcs • Aristarchus, Eudoxus, Fabricius, Petavius, Piccolomini • Arzahel

  7. Becsapódásos medencék • 140 km-nél nagyobb kráterek • maga a kráter a medence • a mare megnevezés az elöntött területet jelenti • általában Mare bazalt tölti ki a nagy részét (kivéve pl. Nectaris-medence) • Mare Imbrium, Mare Nectaris • Sinus Iridum

  8. Medencék belső gyűrűi • kb. 140 km-nél nagyobb krátereknél • becsapódás okozta robbanás után „visszapattan” aljzat alkotja • nehéz megfigyelni, mert a Holdon mare bazalt öntötte el (kivéve Nectaris-medence) • Mare Imbrium belső gyűrűjének kibukkanásai: Recti-hegyek, Teneriffe-hegyek, Spitzbergen, Laplace csúcs, néhány további csúcs az Archimedes és Lambert kráterek közelében • Montes Recti

  9. Sugársávok • általában a Kopernikuiszi időszak (1,2 milliárd évtől napjainkig) alatt keletkezett • nem mindig sugárirányú, néha érintőleges a kráterek peremére • Anaxagoras, Byrgius A, Linne, Thales, Tycho

  10. Elnyúlt, többszörös kráterek, -láncok • laposszögű becsapódásoktól • több, egy vonal mentén, egyszerre, történt becsapódástól • kráterláncok Davy kráterlánc, Rhetia-völgy és Snellius-völgy

  11. Világos peremű kráterek • fiatal, a falukon csuszamlásos tömegmozgásoktól keletkeztek • főleg telehold környékén lehet jól megfigyelni (Alfraganus, Dawes, Dionysius, Godin, Menelaus, Proclus) • Mare Serenitatis

  12. Romkráterek • erősen lepusztult kráterek • Hippalus, Fracastorius, Hipparchus, Letronne, Maraldi D, Spurr, Stadius

  13. Fantom- vagy eltemetett kráterek • mare bazalt öntötte el • peremükből szinte semmi nem látszik ki • alakjuk valamilyen folyamat révén a felette lévő lávatakarón mégis kirajzolódik • Lamont, Jansen R, Daguerre

  14. Mare területek • lapos megvilágításnál gyűrt lávagerincek • meredek megvilágításkor eltérő összetételű és albedojú lávafolyások • ritkán egy-két lávafolyás domborzati formaként is látszik

  15. Lávagerincek • magasság ált. max. 250 m, szélesség 5-30 km, hossz 100-500 km • Mare Humorum, Mare Serenitatis pereme • Fertile-, Geike-, Oppel-gerinc

  16. Egyenes rianások • mare és a terra területek határához közel • ahol kiemelkedéseket szelnek át enyhén kiszélesednek, mutatva hogy két vetősík között lezökkent blokk alkotja a mélyedést (Cauchy-rianás) • terra blokkokon látszanak (Oplinius, Littrow, Menelaus rianások a Mare Serenitatis peremén) • általában a nagy becsapódásos medencékre radiális helyzetűek (pl. Ariadaeus)

  17. Íves rianások • becsapódásos medencék peremével párhuzamosan • kéreg tágulása, illetve a felszínre ömlő lávák, benyomuló magma telérek okozta feszültségtől • Goclenius-, Hippalus-, Pitatus-rianás).

  18. Kanyargó rianások • lávafolyások eróziójától • lávafolyás utólag beszakadt lávacsatornáitól • Schröter-völgy, Prinz-rianások

  19. Dómok • 5-20 km átmérőjű, többnyire lapos kiemelkedések • általában laposak (Hortensius csoport, Valentine) • ritkán meredekebbek alacsonyabb vas- vagy magasabb szilikát tartalmú, viszkózusabb lávákból (Marius, Gruithuisen csoport) • Hortensius

  20. Sötét foltok • robbanásos vulkánkitörések keretében a kirepült törmelék visszahullott anyagaa • kidobott sötét anyag (Tycho) • Alphonsus, Aristarcus plato albedo inhomogenitásai, Atlas, Franklin, Grimaldi

  21. Rácsrendszer • Hold tengelyforgásának lassulásától változott a Hold alakjának lapultsága • egymással párhuzamos tagokból áll • észak-dél, északkelet-délnyugat, és északnyugat-délkelet irányú törések rendszere • a terra területeken főként a kráterek és blokkok irányított peremének elhelyezkedéseként nyomozhatók • felszínformák alakját befolyásolják (Kepler, Lacus Mortis, Ptolemaeus pereme, Rupes Recta, Alpesi-völgy helyzete)

  22. Felföldek és blokkjaik • robbanáskor kivetett tömbökként is megfigyelhetők (Mare Imbrium peremén a Cassini kráter mellett Deville-fok, Agassiz-fok) • a belső gyűrűk csúcsaiként bukkannak ki a bazalt alól (Recti-hegyek, Teneriffe-hegyek)

  23. Érdekes kráterek listája a kézikönyvből

More Related