Szennyvíz agglomerációkra vonatkozó EU követelmények és hazai szabályozás

1. Szennyvíz agglomerációkra vonatkozó EU követelmények és hazai szabályozás Regionális szennyvíz rendszerek befogadó vízminőségére gyakorolt hatásai:

2. CSATORNÁZÁS: NYITOTT ANYAGÁRAM LÉTREHOZÁSA VÍZKIVÉTEL FOLYÓ SZENNYVÍZ SZENNYEZETT FOLYÓ CSATORNÁZÁS: A TELEPÜLÉST (TALAJT, TALAJVIZET) MENTESÍTJÜK A SZENNYEZÉSTŐL, DE VALÓJÁBAN CSAK ÁTHELYEZZÜK A PROBLÉMÁT A FELSZÍNI VIZEKBE...

3. A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS MEGOLDJA A PROBLÉMÁT? CO2 SZENNYVÍZTISZTÍTÓ ISZAP CÉL: BIOLÓGIAILAG BONTHATÓ SZERVESANYAGOK (BOI5) ELTÁVOLÍTÁSA  FOLYÓK OXIGÉN HÁZTARTÁSA HELYREÁLL

4. Szükséges fejlesztések Teljesítési határidők (átmeneti mentesség Magyarország számára) 1998 vége (2008) 2000 vége (2010) 2005 vége (2015) Csatornázás >10 000 LEÉ, érzékeny >15 000 LEÉ, normál & kevésbé érzékeny > 2 000 LEÉ, mindenütt Biológiai tisztítás >15 000 LEÉ, normál & kevésbé érzékeny > 2 000 LEÉ, mindenütt Tápanyag eltávolítás > 10 000 LEÉ, érzékeny - - Ha a csatornán összegyűjtött szennyvíz 2000 LEÉ-nél kisebb településen történik a fentiek vagy egyéb megfelelő tisztítási technológia alkalmazása szükséges Városi szennyvíz irányelv (91/271/EGK)

5. 91/271/EGK (Városi szennyvíz Irányelv) hatálya • A 2000 lakosegyenérték feletti településekre tartalmaz előírást, • Nem kizárólagos megoldásként javasolja a hagyományos, közműves szennyvízelvezetési és tisztítási gyakorlat alkalmazását. • Azokon a településeken, településrészeken, ahol ez nem jelent környezetvédelmi szempontból előnyt, vagy pedig a beruházási és üzemeltetési költségek túlzottan megnőnének, a hagyományos rendszerekkel egyenértékű megoldások is alkalmazhatók.

6. Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program 25/2002. (II. 27.) rendelet (illetve az azt többször módosító 30/2006 (II. 8.) kormányrendelet) kijelölte azokat a szennyvíz-elvezetési agglomerációkat, melyek területén a csatornázást és az összegyűjtött szennyvizeknek az agglomerációk központjában történő tisztítását az EU követelményeknek megfelelően, négy ütemben kell végrehajtani. A nemzeti program B részeként a 174/2003. (X. 28.) számú, a közműves szennyvízelhelyező és –tisztító művel gazdaságosan el nem látható területekre vonatkozó Egyedi Szennyvízkezelési Nemzeti Megvalósítási Programról szóló kormányrendelet lehetőséget biztosít a szakszerű egyedi (nem közműves) szennyvízkezelés és elhelyezés alkalmazására.

7. A Szennyvíz program „A” és „B” komponensébe tartozó települések, figyelembe véve a korábbi, 163/2004. (V. 21.) és a legutóbb módosított 30/2006. (II. 8.) rendeletek előírásait *Csatornázottnak tekintettük a települést ha a bekötött és nem bekötött lakások aránya együttesen elérte a 80%-ot.

8. Szennyvízelhelyezés (”Szennyvíz Program”)

9. 1990 2003 2015

11. Emisszió szabályozás - elvi megfontolások • A vízminőség szabályozás alapját képező vízminőségi határértékeknek két típusa ismeretes: • az elfolyó, tisztított szennyvizekre (emissziós határérték, effluent standards), • a befogadóra vonatkozik (immissziós vagy befogadó határérték, stream standards vagy ambient water quality criteria). • Gyakorlat: együttesen alkalmazás, akibocsátott tisztított szennyvizekre vonatkozó emissziós határértékek általában a gazdaságosságot is figyelembe vevő, technológiai határértékek, mint minimum követelmények; • Ha a befogadó minőségi határértéke nem tartható, terhelhetőségiszámítások alapján szigorúbb elfolyó víz előírást vagy tisztítási követelményt kell alkalmazni.

12. Paraméter Paraméter Koncentr. a tisztított szennyvízben Koncentr. a tisztított szennyvízben Eltávolítás Eltávolítás 91/271 EGK: A biológiai tisztítással szembeni kívánalmak ÖP 10 000-100 000 LEÉ 2 (mg/l) 80% BOI5(20oC-on) 25(mg/l) 70-90(%) >100000 LEÉ 1 (mg/l) KOI 125(mg/l) 75(%) ÖN 10 000-100 000 LEÉ 15 (mg/l) 70-80% Összes lebegőanyag >10 000 LEÉ 35(mg/l) 90(%) >100000 LEÉ 10 (mg/l) 2000-10000 LEÉ 60(mg/l) 70(%) A tápanyag eltávolítással szembeni kívánalmak („érzékeny terület”)

13. Hazai szabályozás: 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet „A vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól” A rendelet kétféle típusú határértéket tartalmaz: Technológiai határérték: egyes gazdasági, háztartási, település-üzemeltetési tevékenységek általi szennyvíz kibocsátásra a rendelet 1. számú melléklet szerint megállapított vízszennyező anyag kibocsátási koncentráció, vagy fajlagos kibocsátási érték. Területi határérték: a vízszennyező anyag közvetlen bevezetésére, a vízminőség-védelmi területi kategóriák figyelembevételével a rendelet 2. számú melléklete szerint megállapított kibocsátási koncentráció érték. Ezen felül, a hatóságoknak lehetőségük van egyedi elbírálás alapján a határértékek szigorítására vagy enyhítésére. Az egyedileg megszabott határértékek minimális és maximális értékeinek tartományát az 5. számú melléklet adja meg.

14. A határértékek alkalmazását a 220/2004. (VII. 21.) Korm. Rendelet szabályozza: • „A felügyelőség a kibocsátási határértéket a technológiai határérték és a területi határérték alapján határozza meg a következők szerint: • ha a tevékenységre van technológiai kibocsátási határérték, akkor kibocsátási határértéknek azt kell előírni; • ha a tevékenységre vagy a kibocsátásra jellemző szennyező anyagok közül egy adott szennyező anyagra nincs technológiai határérték, akkor a vonatkozó területi határértéket kell előírni kibocsátási határértéknek.”

16. A 3/1984 (II.7.) OVH számú rendelet határértékei a hat területi kategóriában

17. Területi kategóriák (érzékeny és sérülékeny területek)

18. A 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet fontosabb határértékei a három+1 kategóriában

19. Víz Keretirányelv: Cél a „Jó ökológiai állapot” elérése 2015-ig minden felszíni víztestre • A biológiai és a hidrológiai, hidromorfológiai elemek közel azonosak a referencia állapottal. • A fizikai és az általános kémiai jellemzők nem jeleznek emberi beavatkozást. A szennyező-anyagok koncentrációja megfelel a természetes háttérértékeknek, szintetikus anyagok nem mutathatók ki. kiváló állapot: • A referencia állapothoz képest enyhe torzulások a biológiai elemek összetételében, esetleg plankton virágzás, nincs bakteriális terhelés. • A hidrológiai, morfológiai, fizikai állapot megfelel a fentieknek. • Kémiai komponenesek koncentrációja kisebb, mint a környezetminőségi határérték. jó állapot: A referencia állapothoz képest közepes eltérések. Bakteriális telepek és alacsonyabb diverzitás. közepes állapot: A zavartalan állapothoz képest jelentős átalakulások a biológiai közösségek összetételében. gyenge állapot: A zavartalan állapothoz képest komoly átalakulások, a biológiai közösségek jelentős csoportjai hiányoznak. rossz állapot:

20. Jó- és közepes állapot évi átlagra vonatkozó határértékei (Javaslat, BME 2007) * Oxigén telítettség: 90%-os (felső határ) és a 10%-os (alsó határ) tartósságú koncentráció (Ha a mintaszám < 10/év, akkor a minimum – maximum értékek) ** Tározásra kerülő vízfolyásoknál, ha a tartózkodási idő a 10 napot elér

21. 10/2010 VM rendelet: Fizikai és kémiai minősítés vízfolyásokra (kiváló-jó / jó – mérsékelt osztályhatárok, éves átlagértékre)

22. Új szempontok: az EU VKI figyelembe vétele • A Városi Szennyvíz Irányelvben (91/271 EGK) előírt komponensekre a lakosegyenértéktől függő tisztított szennyvíz határértékek, illetve tisztítási hatásfokok minimum feltételként történő alkalmazása, minden szennyvíztisztító telepre(A minimum követelmények kiterjesztendők a 2000 lakosegyenérték alatti tartományra is (a 28/2004 (XII. 25.) KvVM rendelet 1. sz. mellékletének megfelelően); • A kibocsátott tisztított szennyvíz előírásokat terhelhetőségi számítások alapján kell megállapítani, valamint több komponensre is kiterjeszteni, és amennyiben a VKI által előírt, a befogadóra vonatkozó, víztípustól függő vízminőségi célállapot (jó ökológiai és kémiai állapot) nem teljesül, szigorítani; • Ha a kibocsátás közvetlen vagy közvetett módon állóvízbe történik, a kritériumokat az állóvíz terhelhetősége alapján kell előírni. Egyes komponensekre területi érvényességgel is alkalmazható határérték (pl. Összes P-ra a Balaton vízgyűjtőn 0.7 mg/l elfolyó víz határérték); • A terhelhetőség vizsgálatát a vízjogi engedélyezés során el kell végezni, a VKI szerinti vízgyűjtő gazdálkodási tervek (VGT) készítésével összhangban (379/2007 (XII.23) Korm.rend.).

23. Definíció a tervezéshez: A terhelhetőség, vagyis az a „tartalék”, ami a befogadó öntisztulását figyelembe véve, a meglévő (kiinduló) állapot és a célállapot között egy adott vízfolyás esetében – kémiai értelemben – rendelkezésre áll, a mértékadó vízhozam és a befogadó vízminőségi (immissziós) határérték szorzatából áll elő. Mind a kiindulási, mind pedig a tervezett, jövőbeli állapotot befolyásolja a vizsgált, szabályozandó szennyvízkibocsátás mellett meglévő egyéb (pontszerű, diffúz és felvízről érkező) szennyező források megléte.

24. Hogyan tudjuk figyelembe venni a mederbeli lebomlás (visszatartás) hatását? • Mértékadó vízhozam (stacionárius állapot) • Azonnali elkeveredés (keskeny folyó) x=0, C=C0 kezdeti feltételt alkalmazva a szennyezőanyag folyás irányú koncentrációja elsőrendű kinetikát feltételezve: C(x) = C0 exp (-k x/vx) k a lebomlás sebességét jellemző kinetikai állandó, vx a vízfolyás középsebessége. Ch - a bevezetés feletti háttér koncentráció, Q - a befogadó (terhelési állapot szempontjából mértékadó) vízhozama, Csz - a szennyvíz minőségét jellemző koncentráció, q - a szennyvíz hozama C0 számítása:

25. Szennyvízbevezetések vízminőségi hatása azonnali elkeveredés és első rendű kinetika szerinti lebomlást feltételezve (egyszerű vízminőségi modell)

26. Technológia Rel. költségek Tisztítási hatásfok (%) N formák az elfolyóban (%) Ber Üzem BOI ÖN ÖP NH4 NO3 Mechanika 1.0 1.0 30 5 15 100 0 M + Kicsapatás 1.09 1.5 55 15 75 100 0 Nagyterhelésű biológia 1.40 1.7 92 15 25 100 0 Kisterhelésű biológia 1.70 2.0 95 15 30 5 95 Nagyterhelésű Bio + P 1.45 2.0 92 25 90 100 0 Kisterhelésű Bio + P 1.75 2.3 95 25 95 5 95 NB +P +részleges N 1.95 2.4 95 60 95 5 95 NB + P + teljes N 2.40 3.0 95 85 95 0 100 Szennyvíztisztítás A leggyakrabban alkalmazott szennyvíztisztítási technológiák: Relatív költségek és tisztítási hatásfokok

28. Szennyvíztisztítók (2015)

29. Konklúziók: Vízminőségi hatások, a szennyvíztisztítási technológia megválasztása • Hígulás (befogadó/szennyvíz hozam aránya, Q/q) a vízminőségi hatás szempontjából (oxigén viszonyok) meghatározó. • A szennyvíztelepeken nitrifikáció előírása fontos, dombvidéken Q/q<30, síkvidéken Q/q <100, pangó víznél Q/q <200 esetén. • P határérték nem csak a kijelölt „érzékeny” területeken szükséges, hanem minden tápanyag miatt kockázatos felszíni víz befogadónál. • A technológia előírásánál a befogadó érzékenységét, állapotát (kockázat) figyelembe kell venni, nem minden esetben elegendő a meglévő (területi és technológiai) határértékek alkalmazása! (estenként pedig túl szigorú az előírás)

30. Víztest jelenlegi állapota Célállapot Eléri a célállapotot? igen nem Megengedhető terhelés meghatározása Szükséges terhelés csökkenés meghatározása A meglévő pontforrások szabályozásával elérhető a célállapot? A szennyvíztisztító működésbe lépése után is elérhető a célállapot? igen Emissziós határérték szigorítása nem nem igen A diffúz terhelések csökkentésével elérhető a célállapot? igen Van-e egyéb, tervezett (új) szennyvíztisztító telep a víztesten? nem van igen A felvízi vízminőség javításával elérhető a célállapot? nincs nem A szennyvízbevezetés engedélyezése csak derogáció esetén A tisztítási követelmény megfelelő, kibocsátási engedély kiadható Szennyvízkibocsátás engedélyezése a VKI (befogadó célállapot) szerint