A humán evolúció elvi kérdései

1. A humán evolúcióelvi kérdései 2 millió éve: Homo habilis 200 ezer éve: anatómiailag modern Homo sapiens 40 ezer éve: kultúrálisan modern Homo sapiens (fejlett eszközkészítés, művészet) Megválaszolatlan kérdések: Mi történt a 2 millió év alatt? Mi hozta létre a modern anatómiát? Mi hozta létre a fejlett eszközhasználatot?

2. Az általános téves álláspont szerint az ember biológiai és kulturális evolúciója különválasztható A pleisztocén hominidáknál csekély intelligenciájuk miatt a kultúra bizonyára elhanyagolható szerepet játszott. Megnövekedett intelligenciájuk aztán képessé tette őket a kultúrára. Téves evolúciós kérdésfeltevés: Ha a biológiai evolúció hozta létre a kultúra előfeltételeit, akkor mely ökológiai tényezők formálhatták őseink pszichéjét ilyen intelligenssé? A humán tudományok téves álláspontja: Mivel biológiai evolúciónk lezárult, ezért az emberi kultúra tanulmányozása során a biológiai alapok mellőzhetők.

3. Általános téves álláspont szerint a mai ember problémái elsősorban biológiai adaptációs problémák Az emberi psziché alapvetően a pleisztocén környezethez alkalmazkodott, mai környezetünk pedig távol áll attól, ezért spontán válaszreakcióink a megváltozott környezetben gyakran nem megfelelőek.

4. Az emberi agy fitnesshátrányai A szervezet energiafogyasztásának 16-20%-áért felel (erszényeseknél ez 1%)! Születési nehézségek, hosszú sérülékeny gyermekkor. Jelentősen nő a súlyos fejsérülések lehetősége. Bonyolultsága miatt jelentősen nő az egyedfejlődési hibák lehetősége. A tanulás sok időt és energiát igényel. A fenti fitness hátrányok komoly szelekciós nyomást jelentenek a minél kisebb agyméret irányába.

5. Az ember biológiai evolúciója semmiképp sem függetleníthető a kultúra evolúciójától. A kultúra elsajátítására specializált idegrendszerünk tetemes fitness költségű, ami csakis egy létező kultúra jelenlétében jelent adaptív előnyt. Fejlett nyelvtanulási képességünk például teljesen hiábavaló lenne, ha nem lenne a környezetünkben olyan beszélt nyelv amelyet elsajátíthatnánk. Ez az összefüggés fordítva is igaz: Bármely kultúra fennmaradása az annak működtetésére biológiailag adaptálódott élő rendszert feltételez.

6. A Homo sapiens biológiája és kultúrája egy kéz a kézben zajló koevolúció eredménye (Boyd and Richerson 2005). A tyúk-tojás problémát egyedül az evolúcióelmélet képes megoldani: A kultúrára adaptálódott elménk és kultúránk csakis egymás társaságában egy hosszú koevolúciós folyamat során jöhettek létre. Például már a legkezdetlegesebb nyelvek olyan kulturális környezetet teremthettek, amelyben a szelekció előnyben részesítette a jobb nyelvi képességű egyedeket és csoportokat. Ezzel a felismeréssel az is világossá válik, hogy ez a folyamat most is zajlik, biológiai-kultúrális evolúciónk nem zárult le a pleisztocénben.

7. A koevolúció oka: A Homo sapiensre ható szelekciós erők túlnyomó része kultúrális eredetű. Az ember a környezetéhez elsődlegesen nem egyénként, hanem a kultúra részeként alkalmazkodik, mert ez a leggyorsabb Darwin-gép. Ökológiai értelemben a legtöbb kultúra különálló fajnak felel meg (eszkimók, busmanok). Az ember környezete mindig a kultúra által teremtett környezet. (niche-construction) Az ember viselkedését elsősorban a kultúra határozza meg. A kultúra szelekciós környezetet teremt a gének számára, ezért az emberi gének mindig a kultúra által alkotott környezetben evolválódnak.

8. A rejtély kulcsa a genetikai-kultúrális koevolúció Az első Homo megjelenése óta eltelt rejtélyes 2 millió év alatt egy intenzív kultúrális evolúció zajlott, melynek legfontosabb vonatkozása NEM az eszközgyártás, hanem a társas kapcsolatok minőségének változása kellett, hogy legyen. Ezt az is bizonyítja, hogy fajunk jelentős morfológiai változásokon ment át miközben a tárgyi kultúra mitsem változott. A tárgyi kultúra evolúciója csak azután gyorsult fel, amikor a társas kapcsolatok (a társadalomszervezés) minősége eljutott egy bizonyos, modern sapiensre jellemző szintre. Az ember ettől a sajátos társadalom szervezési módtól vált azzá, ami.

9. A kultúrális evolúció a "Darwin-gépének" újszerű sajátosságai miatt igen gyors alkalmazkodásra képes 1., A génekkel szemben a hibákból is képes tanulni. 2., A kultúra lamarcki öröklődésű, a szerzett tudást adja tovább. 3., A humán kultúra egyedülállóan képes sok generációtudását felhalmozni. (Már egy kőbalta pattintásához is generációk felhalmozott tudása szükséges, csak a kumulatív tudásfelhalmozás teszi lehetővé az emberre jellemző összetett tárgyak és szokásrendszerek kialakítását.) 4., A génekkel szemben az adaptív tudás átadási iránya független a leszármazási viszonyoktól. 5., Ezért minden kultúra egy generációkat átívelő közösségi elme terméke, melybe az elhalt ősök is beletartoznak. Az egyén kultúrájától csak jelentéktelen mértében képes magát függetleníteni, ezért az egyes ember sikere elsősorban kultúrája sikerének a függvénye.

10. Mindenkori bajaink gyökerei elsősorban a nem kellően adaptív kulturális szokásokban keresendők. Konrad Lorenz:„Minden egyes evolúciós alkalmazkodásnak ára van, mert korlátot szab a további alkalmazkodási lehetőségeknek.” A kultúrát lehetővé tevő pszichés mechanizmus is beépített költséggel jár. Az ember adaptív tudásának túlnyomó részét a társaitól tanulja, és kénytelen megbízni ebben a tudásban, mivel képtelen mindent leellenőrizni. Ez magában hordozza a téves, nem adaptív információk kultúrális elterjedésének, és felhalmozódásának lehetőségét is. Tökéletesen adaptív kúltúra sem lehetséges. Minél gyorsabb egy "Darwin gép" annál gyorsabban vehet nem adaptív irányt is. Minden kultúra tartalmaz nagyszámú nem adaptív jellemvonást is, melyek mint kapcsolt gének a kromoszómán, az adaptív kultúrális elemekhez „kapcsoltan” maradnak fenn.

11. A kulturális folyamatok csoportszelekcióval működő evolúciós folyamatok A kultúrák jelentős fenotípus stabilitást mutatnak és az eltérő kultúrák jelentős fenotípus különbségekkel rendelkeznek, és ennek fitness következményei is vannak. A Homo sapiens evolúciójában döntő szerepet játszik a kultúrák között fellépő szelekció.

12. Létezik-e evolúciós párhuzam az emberi társadalom és a rovartársadalmak evolúciós folyamatai között? ? Euszociális faj-e az ember, vagy csak alkalmilag szociális? Az emberi szerveződések önmegnevezései: szervezet, test(ület), egy(esület), egy(ház), törzs (testi értelemben is) az egységet hangsúlyozzák. A társadalommal egy új, magasabb biológiai integrációs szint jelent meg. A csoportszelekció mindkét organizmus esetén meghatározó, ezért a fenti párhuzam helytálló. Az ember csak a társadalom részeként életképes.

13. A közelmúltig pontosan az evolúcióbiológia szolgáltatta a legerősebb érvet a párhuzam tagadására ? A legfőbb érv: Az emberi csoportok genetikai rokonsági foka jóval kisebb mint a rovartársadalmaké, ezért azokban a rokonszelekciós modell alacsony szintű csoporton belüli együttműködést jósolna. Az emberi együttműködést ezért főképp játékelméleti modellekkel próbálják magyarázni, ami pedig a csoporttagok közötti kölcsönösséget feltételezi.

14. A valóság mindkét modellnek ellentmond….. Az apacs indiánok példája általános érvényű: 1 „Elméletileg a szűkebb család gazdasági egységet alkothatna, ez azonban egyáltalán nem jellemző. Az egyes családok mindig egy nagyobb csoport részei, akiket rokonság vagy barátság köt össze. A táboron belül az élelem megosztása olyan fontossággal bír, hogy az egész közösség egyetlen termelési, elosztási és fogyasztási egységnek tekinthető……A szociális rendszer elsődleges szerepe az, hogy az egyének által megszerzett javakat közösségi javakká alakítsa.” Szó nincs a rokonok előnyben részesítéséről, vagy kölcsönösségről.

15. A rokonszelekció már a rovartársadalmak modellezésére sem elegendő ~30% kezdetben 0% 50% 75% A kolóniatagok átlagos rokonsági foka. A rokonszelekció modellje azt jósolná, hogy fenti fajok kolóniái különbözni fognak az együttműködés hatékonyságában, de ez egyáltalán nem igazolt. A háziméh dolgozók peterakását pl. egy rendfenntartási ösztön akadályozza meg: Megtámadják a peterakót, és megeszik a petéjét. Ez egy hatékony csoport-kényszer mechanizmus ami rokonsági foktól független együttműködést biztosít.

16. 7,75 x 4,75 x A rokonszelekció modelljében az önzetlenség NEM egyéni szelekcióval evolválódik Az egyedek szintjén fellépő szelekció rokonszelekció esetén is az önzetlen egyedek számának csökkenéséhez vezet a csoporton belül. Az önzetlenség csupán a csoportok KÖZÖTT fellépő szelekció miatt evolválódik. Az együttműködés nem közvetlenül a nagyfokú genetikai rokonság miatt evolválódik, hanem azért, mert a rokonokkal létrehozott csoportszerkezet ideális feltételeket teremt a csoportszelekció működéséhez. A rokonszelekció = a csoportszelekció alesete, de csoportszelekció > rokonszelekcó

17. A Price egyenlet a többszintű szelekciós elv matematikai megfogalmazása (1969) Ha az együttműködők aránya p és ennek változása egy nemzedéknyi idő alatt Dpakkor: Dp =bG VG-bI VI egyed szintű csoport szintű VG(Variance of Groups)a csoportok közötti genetikai (és kultúlis) különbség mértéke. VI (variance of individuals) csoporton belüli genetikai (és viselkedési) változatosság mértéke. bG a csoportok között fellépő szelekciós erő (amely a csoporton belül található együttműködők arányától függ). bIaz együttműködő egyedekre a csoporton belül ható szelekciós erő. George R. Price (1973) Az együttműködők jelenléte a csoport számára mindig előnyös ezértbG > 0, de az együttműködők a csoporton belül hátrányt szenvednek, ezértbI< 0

18. Az együttműködés evolválódásának feltétele: Dp > 0 Dp = bG VG-bI VI HaDp > 0akkor bG VG>bI VI csoportok közötti szelekció > csoporton belüli szelekció Ez akkor teljesül, ha: a csoportok közötti változatosság VG maximális és a csoporton belüli változatosság VIminimális, valamint a csoporton belüli szelekciós erő bIminimális és a csoportok közötti szelekciós erő bG maximális.

19. A csoporton belüli szelekciót csökkentő és a csoportszelekciót előtérbe helyező humán jellegek A csoportok közötti változatosság VG maximális: - kultúrális különbségek (életmód, szokások, normák) A csoporton belüli változatosság VIminimális: - rokonokból álló csoport - rokonszenv alapú csoport (barátságok szövetségek) - társadalmi normarend (kultúrális csoportkényszer) A csoporton belüli szelekciós erő bIminimális: - egyenlőségelvű csoportszervezés - táplálék egyenlő megosztása - potyázók kiszűrése (hatékony erkölcsi rendszer) - feltételes együttműködés - monogámia A csoportok közötti szelekciós erő bG maximális:- háborúk

20. A csoporton belüli változatosságot csökkentő tényezők: • - 1., rokonokból álló csoport • 2., rokonszenv alapú csoportképzés (barátságok, szövetségek) • Embernél mindkettő jelentős

21. x x x x W.D. Hamilton:„Teljesen mindegy, hogy az önzetlen egyedek rokonság vagy más tényezők miatt kerülnek közös csoportba.” csoportalkotás rokonokkal A rokonszelekció során az önzetlen egyedek nagy valószínűséggel kerülnek különböző csoportokba, mert a genetika szabályai miatt a testvérek jobban hasonlítanak egymáshoz mint idegenekhez. Ha a fitness az együttműködéstől függ, akkor a fészekaljak fitnessei törvényszerűen különböznek. Egy nagy populációból véletlenszerűen párokat választok, majd azok utódai n tagú csoportokat alkotnak.

22. W.D. Hamilton:„Teljesen mindegy, hogy az önzetlen egyedek rokonság vagy más tényezők miatt kerülnek közös csoportba.” csoportalkotás rokonszenvvel A csoportok különbségét azonban nagyszámú egyéb mechanizmus is biztosítani képes. Például a rokonszenv alapú csoportképzés is. A preferencián alapuló csoport-alkotás már guppiknál is dokumentált. Az embernél pedig semmiképp sem elhanyagolható. Egy nagy populációból véletlenszerűen kiválasztok 4n egyedet, azokat fenotípus hasonlóság (rokonszenv) szerint sorba állítom, majd elválasztva n tagú csoportokat alkotok.

23. x x x x < = W.D. Hamilton:„Teljesen mindegy, hogy az önzetlen egyedek rokonság vagy más tényezők miatt kerülnek közös csoportba.” csoportalkotás rokonokkal csoportalkotás rokonszenvvel Egy nagy populációból véletlenszerűen kiválasztok 4n egyedet, azokat hasonlóság szerint sorba állítom, majd n tagú csoportokat alkotok. Egy nagy populációból véletlenszerűen párokat választok, majd azok utódai n tagú csoportokat alkotnak. A rokonszenv alapján történő csoportalakítás matematikailag a rokonszelekciónál is homogénabb csoportokat képes létrehozni.

24. A csoporton belüli változatosságot csökkentő tényezők: 3., A társadalmi normarend csoportkényszere • Csökkenti a csoporton belüli változatosságot • Növeli a csoportok közötti változatosságot • Csökkenti a csoporton belüli szelekciót

25. A csoportkényszer egy csoporton belül szinte tökéletesen homogén viselkedési fenotípust biztosít Mivel a csoportkényszer egyéni fitnessköltsége alacsony, ezért az együttműködést heterogén (genetikai) összetételű populációszerkezetben is ki tudja alakítani. A csoportkényszer egy önzetlenséget felerősítő mechanizmus, amely már a genetikailag aránylag homogén rovartársadalmak együttműködéséhez is nélkülözhetetlen. A csoportkényszer eszköztára a büntetés és jutalom, ami elsősorban nem fizikai, hanem pszichés, és főként nem tudatos, hanem tudat alatti működés. A társadalmi normarend csoportkényszere miatt az emberi csoportok társas viselkedése ugyanolyan homogén mint a társas rovaroké, ezért mindkettő evolúciója során a csoportszelekció vált meghatározó erővé.

26. A legerősebb emberi csoportkényszer mechanizmus Jól fontold meg tetteidet, mert hírneved azok megítélésétől függ! Ennek legegyszerűbb módja a közösségi normáknak való folyamatos megfelelés. Ezt elsősorban tudat alatti örökletes mechanizmusok biztosítják. Az ember minden cselekedetének legfőbb mozgatórugója, az a tudat alatt folyton ott lebegő szempont, hogy mit gondolnak rólunk az általunk tisztelt embertársaink. Ezt nevezhetjük igazodási kényszernek, vagy csordaszellemnek.

27. Így működik a kultúrális normák csoportkényszere 2 „Az északamerikai Papago indiánoknál az elfogadott normáktól való legkisebb eltérés is a közvélemény rosszallásával találkozik. Az olyan kislétszámú közösségnél ahol mindenki ismer mindenkit ez igen nagy fegyelmező erő. A Papago hagyományok alapján mindenkinek ugyanahhoz a szabályrendszerhez kell tartania magát. Az elvárt viselkedés hatalmi, vagyoni, beosztási, vagy tehetségi különbségektől függetlenül egységes. Az illetlen viselkedésről mindenki hamar értesül, és azt elkerülhetetlenül követi a közösség megrovása, ezért a normaszegés igen ritka.”

28. A kulturális csoportkényszer általános érvényűsége véletlenszerű mintavétel alapján A HRAF (Human Relations Area File) adatbázis 354 kultúrájából véletlen- szerűen kiválasztott 25 minta tanulmányozása során a következő idézetek nem kivételesnek, hanem teljesen tipikusnak számítottak: Bheel kultúra, India: „Az elfogadott normarendtől való legkisebb életmódbeli vagy értékrendbeli eltérés is bűnnek számít.” Gilyak kultúra, Oroszország: „A törzsek közötti csatában az egyéni élet feláldozása elvárt és kötelező norma, melyet ha a helyzet úgy kívánja hezitálás nélkül és önként kell megtenni.” Mbuti (pigmeus) kultúra Afrika: „Az egyén napi tevékenységének legjelentéktelenebb része is közügynek számít, melynek során csak a hagyományosan elfogadott viselkedés engedhető meg.” 3 A normarendszerek eszköztára kultúránként változó, de egy dologban minden kultúra közös: Mindenütt előírásnak számít a csopottagokkal szembeni konfliktuskerülés és a csoporttagokkal való szolidaritás. „A csoportnak össze kell tartania, különben szétesik, és békésen vagy erőszakkal más összetartásra képes csoportok fogják felváltani.”

29. Ugyanaz a csoportkényszer biztosan más-más fenotípust hoz létre a különböző csoportoknál Apró genetikai különbségek jelentős fenotípus eltérést okozhatnak az egyed szintjén. Ehhez hasonlóan apró egyéni különbségek jelentős fenotípus eltérést okozhatnak a csoport szintjén. A sokelemű hálózatok törvényei szerint a csoportok között meglévő apró különbségeket a kölcsönhatások felerősítik, ezért két csoport még azonos társadalmi normarend mellett is különböző fenotípusúvá válna.

30. A társadalmi szabályok csoportkényszerének következményei (gondolatkísérlet) színtiszta csoportszelekció A képzeletbeli JÓK társadalmi szabálya: „Segítsd a társaidat, büntesd aki nem segít, és büntesd aki nem büntet”. színtiszta egyéni szelekció A képzeletbeli ROSSZAK társadalmi szabálya: „Törődj a magad dolgával, boldogulj ahogy tudsz”. A társadalmi normarend fontos következménye a csoportok fenotípusára és fitnessére: A humán csoportok kultúrális és viselkedési fenotípusa a genetikai különbségek ellenére is igen homogénné válik.

31. A társadalmi szabályok csoportkényszerének következményei: 1., A csoport fenotípusa homogénné válik. 2., A különböző csoportok közötti fenotípuskülönbségek nagyobbak lesznek mint a csoporton belüli fenotípus különbségek. 3., A "Jók" minden téren maguk mögött hagyják a "Rosszakat", legyen szó háborúról, természeti források hasznosításáról vagy szaporodási rátáról (jelentős fitness különbség). 4., A csoportkényszer hatékonyan biztosítja a csoport fenotípusának „öröklődését” is. 5., A "Jók" csoportjában a csoporton belüli szelekció fel sem merül. 6., A migráció nem lesz hatással a csoport fenotípusára. A csoportszelekció működéséhez ideális feltételek. A biológiai-kulturális koevolúció felismerésével a szokásos evolúciós modellek emberre való alkalmazhatósága felülvizsgálatra szorul.

32. A kulturális csoportkényszer következményei A kulturális csoportkényszer minden humán társadalom sajátja, ami nagyfokú homogenitást, stabilitást és örökletességet biztosít. A valós társadalmak az elméleti Jók és a Rosszak közötti átmenetek. A csoporton belüli szelekció hatására tetszőleges kulturális szokásrendszer stabilizálódhat, és válhat kötelezővé, a legostobább is. A csoportok közötti szelekció azonban csak a Jókhoz közelítő társadalmak fennmaradását teszi lehetővé. A kultúrálisan sikeres csoportokban azonban még így is nagyszámú diszfunkcionális szokás maradhat életben a sikeres szokásokkal való „kapcsoltsága” miatt (tökéletes adaptáció nincs). Ugyanazon adaptív kulturális fenotípust nagyszámú különböző szokásrendszer létrehozhatja, csakúgy mint ahogy egyetlen morfológiai fenotípus mögött több különböző genotípus állhat.

33. A csoportszintű adaptáció célszerűen összetett rendszereket teremt A gének, a sejtek és az egyedek adaptív hálózatos együttműködését az élő szerveződés különböző szintjein fellépő csoportszelekció hozta létre.

34. A csoportszintű adaptáció etnográfus megfogalmazása J. Henry etnográfus így ír a szumátrai Toba-Batak kultúráról: „ A társadalom működése elsősorban nem a vezetőktől, nem is az egyes egyénektől függ, hanem az egész kultúra szervezésmódjából adódik. A társadalom az egymással kölcsönható egyének gondolkodásmódjában, mint szimbólikus rendszer érhető tetten.” 4

35. A kultúrális evolúció megfigyelése működés közben Nuer harcosok A megélhetési forrás 5 Dinka táncosok

36. Mi lehetett az emberré válás kulcs lépése? 1., Két lábra állás, felemelkedett tartás? (madarak, hüllők,) 2., Szerszám használat? (kaktuszpinty, varjúfélék, csimpánzok, stb.) 3., Társadalom alkotás? (államalkotó rovarok és emlősök) 4., Kultúra képzés és áthagyományozás? (elefántok, vándormadarak, főemlősök) 5., Nagyméretű agy, intelligencia? (delfinek) 6., Elvont gondolkodás és beszéd?……….. Hacsak ez nem!

37. Más főemlősök is képesek szimbólikus gondolkodásra …..De nem maguktól. A szimbólikus gondolkodáshoz azonban elég egy csimpánz agya. Az emberré válás első lépése minden bizonnyal NEM a komoly intelligenciát feltételező tevékenységek megjelenése volt (pl: beszéd, szerszámhasználat stb). Ellenkezőleg: A társas életforma (kultúra) bizonyos vonatkozásai járultak hozzá az intelligencia növekedéséhez, az intelligencia csupán következmény.

38. A legintelligensebb állatok mind társas lények

39. Az első lépés a magas intelligenciát igénylő új típusú társas életforma kialakulása lehetett Az antropológusok által leírt vadász-gyűjtögető társadalmak és a főemlős társadalmak összehasonlíthatók.

40. Christopher Boehm antropológus és főemlős kutató eredményei Amíg minden ismert majom társadalom szigorúan hierarchikus, addig az etnográfiai irodalomban fellelhető összes ismert autonóm kisméretű humán társadalom egyenlőségelvű, legalábbis a felnőtt férfiak viszonylatában.Alig akad kivétel. „A leglenyűgözőbb a hús egyenlő elosztása. Az antropológusok hosszú időn keresztül mérleggel mérték a hús elosztását, és heti átlagban a vadász és családja egy dekával sem kapott többet mint a többiek. Az antropológusok azon kérése, hogy „vigyetek a törzsfőnökhöz” rendre értetlenségbe ütközött. Nem ismernek más vezetőt, mint aki kiemelkedő képességeivel, vagy magaviseletével a többiek tiszteletének örvend. A köztiszteletnek azonban legfontosabb előfeltétele, hogy az illető nem diktál, csupán tanácsol.” „Az egyenlőségelv nem azért valósul meg mert hiányozna a dominancia törekvés vágya, hanem azért mert ez a vágy az erkölcstelennek minősülő viselkedések sorában az elsők között szerepel. Mindegyik közösség életét szigorú erkölcsi normák szabályozzák, melyek világosan kijelölik a nemkívánatos és az elvárt viselkedések listáját. Az emberi csoportok életét ez a belső értékrend legalább annyira meghatározza mint a külső környezet. Míg az állatoknál a legerősebb egyedek sikerrel dominálnak a csoporton, addig ez szóba nem jöhet a neolitikus közösségeknél. Aki megpróbál a többiek felett uralkodni, azt a csoport együttes haragjával szembesül. Még a legerősebb egyén is tehetetlen a közös fellépés ellen.” 6

41. Az egyenlőségelvű csoportszervezés embernél a csoporton belüli szelekció csökkentésének meghatározó módja. Jelentőségét jelzi, hogy genetikailag is rögzült (erkölcs) és kultúrálisan is meghatározott (aranyszabály). (Úgy tűnik leginkább ehhez kellett az a 2 millió év.)

42. Az egyenlőségelv megvalósulásának előfeltételei 1., Erkölcsi normáikban központi helyet kap a csoportjólét hangsúlyozása és a társaknak ártó tettek tiltása. 2., Ugyanilyen hangsúlyt kap a személyes autonómia, ami elejét veszi annak, hogy a csoporton belül bárki utasíthassa a másikat. A kettő közötti nincs ellentmondás, mert a személyes szabadságot leginkább a mások feletti hatalmaskodás teljes tilalma biztosítja, ahol a jogok és kötelességek mindenkire nézve egyenlők. Ha egy szokásrendszert közös megegyezéssel hoznak létre, annak mindenki önként aláveti magát. A személyes autonómia korlátozása minden társadalomban megnyitja az utat a csoporton belüli kizsákmányolás számára. A leírásokból a személyes hatalom korlátozásának széles eszköztára tárul fel, a pletyka, kritika, nevetség tárgyává tevés, engedetlenség, kiközösítés, csoport elhagyása, vagy gyilkosság.

43. Az egyéni hatalom korlátozásának eszközei Iban táncosok Hazdák A tanzániai Hazdáknál: „Amikor egy főnökségre törekvő férfi arról akar meggyőzni valakit, hogy neki dolgozzon, köznevetség tárgyává teszik”. A borneói Iban törzsnél „ Ha bármelyik vezető parancsolni próbál mindenki úgy tesz, mintha nem hallaná.”

44. Az egyéni hatalom korlátozásának eszközei Nambicuarák Geronimo és társai, Mascalerok Az amazóniai Nambicuara törzsben „Ha egy vezető nem képes táplálékot bizosítani a többiek számára, parancsolni próbál, vagy a nőket saját magának próbálja kisajátítani akkor az elégedetlen családok otthagyják és másik törzshöz költöznek.” Az észak amerikai Mascalero indiánok „ Ha a vezető megbízhatatlan, hazug vagy becstelen másik törzshöz csatlakoznak.”

45. Az egyéni hatalom korlátozásának eszközei Az ausztrál benszülöttek „Hagyományosan kiközösítik az agresszív, hatalomra törő férfiakat”. Új Guineában „A több klánból álló közösségekben a rokon klán tagjai titokban meggyőzik a másik klán tagjait a hatalommal visszaélő vezetők meggyilkolásának szükségéről, majd jóváhagyás esetén elvégzik a feladatot.”

46. Az egyéni hatalom korlátozásának eszközei A Kalahári San-ok (busman) 6 „Már fiatal kortól kiutálják a hencegést, dicsekvést. Segítségre csupán a legszerényebb fellépéssel lehet számítani.”

47. Az egyéni hatalom korlátozásának eszközei Mbuti pigmeusok Az afrikai Mbuti pigmeus törzsben: „A legügyesebb, legbefolyásosabb egyének akarata sem befolyásolhatja a közösség akaratát.” A vallásos hitük ezt nagyban segíti. 7

48. A javak egyenlő elosztásának eszköztára 8 A Maláj félszigeti Chewong törzsnél az élelem és egyéb ritka dolgok egyenlő elosztását a punen nevű babonás szokás szabályozza.

49. Christopher Boehm összefoglalása: Hierarchy in the Forest: The Evolution of Egalitarian Behavior (1999) „ Az adatokban akad néhány kivétel, de összességében azt a képet tárják elénk, hogy a 40 000 évvel ezelőtt megjelenő anatómiailag modern ember, amely még nem ismerte a földművelést és állattartást, és kisméretű csoportokban élt minden valószínűség szerint olyan sikerrel valósította meg az egyenlőségelvet, hogy szinte mindegyik korabeli csoport egyenlőségelv szerint szerveződött.” Az egyenlőségelv nem egyformaságot jelent. Csak a jogok és kötelességek egyformák, nem pedig az emberek. Az emberek csak abban egyenlőek, hogy senki nem sajátíthatja ki a közös forrásokat, és mindenkinek tartania kell magát a közös normarendhez. A tehetséggel, erényekkel és a közösség szolgálatával kivívott tisztelet bizonyos hatalommal jár, ennek következtében mindenki olyan arányban részesül a „hatalomból” amennyire hasznára van a közösségnek. 9

50. Az egyenlőségelv evolúciós előzményei 1., A főemlős társadalmak többségét stabil hierarchia jellemzi. Ez abból adódik, hogy a domináns egyed ritkán ütközik ellenállásba, mert az egyedek közötti konfliktusok során a többség mindig a magasabb rangút támogatja. 2., A csimpánz társadalmat instabil hierarchia jellemzi. Konfliktus esetén legalább olyan gyakran támogatják a gyengébbik felet mint az erősebbet. Ezért a domináns egyedeknek folyton ápolniuk és egyensúlyozniuk kell a baráti viszonyaikat, hogy megőrizzék a csoportban elfoglalt rangjukat. Egy alfa hím csak akkor képes huzamosabb ideig a csúcson maradni ha jó együttműködő, és a többségnek tetszően viselkedik. 3., A humán társadalom egyenlőségelvű. Tekintélyt csak a közösség szolgálatával kivívott tisztelet teremt, de a kisméretű közösségekben formális hatalom nincs. Frans De Waal főemlőskutató: „Ha a társadalmi ranglétra alján lévők közös erővel olyan határt tudnak szabni a ranglétra tetején lévők számára amelynek átlépése a domináns egyedre nézve komoly következményekkel jár, akkor megjelenik valami amit jogi nyelven alkotmánynak nevezünk…….Amit a csimpánzoknál látunk az nagyjából félúton van a majmok merev rangsora és az emberek egyenlőségelvű társadalma között…….Azonban még a kisméretű emberi társadalmak sem tökéletesen egyenlőek, mert folytonosan meg kell küzdeniük az egyének veleszületett vágyával amely minél magasabb társadalmi státuszra törekszik. Az egyenlőségelv mindig csak olyan mértékig tud megvalósulni amilyen mértékben az alárendeltek egyesíteni tudják erőiket a közös érdekeik védelmére.”