ÉDES ANNA,

1. ÉDES ANNA, A „PARTJELZŐ” MŰ

2. ÚJ REGÉNYTÍPUS • Cselekménye „időbeli határon”, 1919-ben játszódik; • Sorsfordító idő: háború vége, a történelmi Magyar- ország feldarabolása, proletárdiktatúra és bukása, spanyolnátha, Ady halála; • Kosztolányi íróként és magánemberként is megszenvedte a kor megpróbáltatásait; • Művészetében: műnem-váltás, prózai műveket ír; • A magyar regény történetében újdonság: megteremti az egzisztenciális regényt; (Az a prózai nagyforma, amelyben az író a hősökön (egókon) keresztül vizsgálja a létezés nagy témáit, az élet nagy kérdéseire (születés, élet, halál, szerelem, szenvedély) kérdez rá. Nem illusztrálni akar valamely gondolatot, hanem önállóan próbálja a lét és a létezés helyzetét elemezni).

3. KIINDULÓPONT ÉS KELETKEZÉS • Kiindulópont, „regénynucleus”: egy paradoxon a tökéletes cselédről, aki meggyilkolja gazdáit; • Az író szerint „az újságokban megjelenő kis napihír” szülte az ötletet, felesége önmagának tulajdonítja; • Az értelmezés szempontjából lényegtelen, hogy újsághír vagy családi inspiráció eredménye a regény, a lényeg a paradoxonban rejlik; • A regényt a Nyugat közölte 1926. július 1-jétől folytatásokban, miután a szerző a szerkesztőknek egy napon reggeltől estig tartó felolvasás során bemutatta;

4. BEFOGADÁS-TÖRTÉNET • Megjelenésekor az egyértelmű kritikai és közönség-siker mellett támadások is érik az írót és művét; • A jobboldali sajtó az őszirózsás forradalombeli szerepe, a baloldali értelmiség a múlt megtagadása miatt bírálta Kosztolányit; • A regény utóélete is viszontagságos: az 1929-es kiadást követő újabb kiadások (’36-, ’43-, ’63-as) szövegromlást okozó csonkításokkal jelentek meg; • Ezeknek ideológiai, vagy félreértéseken/értelme-zéseken alapuló okai vannak; • Veres András az ilyen jellegű csonkításoknál tisztességesebbnek tartja, ha a művet meg sem jelentetik;

5. SZÁMMISZTIKA - SZÁMVARÁZS • Anna 1900-ban született, éppen egyidős a tragikus eseményekben bővelkedő XX. századdal; • A cselekmény 1919.július 31-én, a Tanácsköztársaság bukása, Kun Béla „elrepülésének” napjától 1922 őszéig mintegy 3 évet ölel fel; • Ezalatt Anna előbb legendává válik, aztán majd emlékeis szétfoszlik; • Anna 1919. augusztus 14-én kezdi meg szolgálatát Vizyéknél, és 1920. május 28-án, 9 hónap (!) múlva gyilkolja meg gazdáit; • A VI. fejezetben, késleltetve találkozik Vizy Angélával, akinek Piroska nevű lánya 6 évesen 6 hét alatt halt meg vörhenyben; • 3-6-9: a számmisztika szerint Jupiter-Vénusz-Marsszámai, együtt a harmónia, szeretet, munka, párkapcsolat, szerelem, család jegyei, itt minden visszájára fordul;

6. PONTOSSÁG, MÚLTISMERET, „NÉVVARÁZS” • Az író nagy gondot fordít az időpontok és a helyszínek pontos megjelölésére; • Tudottnak veszi az egykori (már a regény megírásának időpontjában félmúltnak számító) történéseket; • Ennek lélektani okai lehetnek: a szokatlanul nagy históriai precizitást a szenvedélyes tisztázószándék mellett „a valóság birtokba vételének mágikus hiedelme is megkövetelhette” (V. A.); • „Névvarázs”-felfogásának értelmében a címsze-replőtneve predesztinálja arra, hogy milyen karaktere legyen, s tragikus sorsára is, mely „ősiés végzetes”;

7. ANNA NEVE „Én az Anna nevét régóta szerettem. Mindig a mannát hozta eszembe, azonkívül egy kacér és nagyon nőies föltételes módot is. A vezetéknév, mely ösztönösen társult melléje, nem egyéb, mint e hódolat kifejezése. A kettő együtt – vezeték és keresztnév – a maga lágy zeneiségében egy másik, ősi és végzetes szókapcsolatot idézett föl bennem: az édesanyát. Most, miután időben eltávolodtam regényemtől, így elemeztem a szóvarázst, mely mindjárt a kezdetben megbabonázott, de amíg dolgoztam, nem is sejtettem, hogy mi tart rabul.” (Kosztolányi Dezső)

8. LEHETSÉGES OLVASATOK:

9. A TÖRTÉNET ALAPHANGJA A REGÉNYKOMPOZÍCIÓ • A regény a RitualeRomanumhalottas imájából vett részlettel kezdődik; • A temetési ima mottó, mely előrevetíti a történet atmoszféráját; • Az I. fejezet (Kun Béla el-repül) ironikus hangvételű; • A cím, a mottó, majd az I. fejezet ismételten meglepi és feszültségben tartja az olvasót; • Az I. és az utolsó (XX.)fejezet kerettörténetet képez, a középső (X. Legenda) tematikusan kapcsolja a történetet a kerethez; • A keret-fejezetek az elbeszélés helyzetének ábrázolását, a közbenső fejezetek a történetet tartalmazzák; • Megkülönböztetővé válik az elbeszélés és a történet szintje, ezáltal a mű önnön szövegszerűségére tereli a figyelmet; • Az olvasó részesévé válhat a szövegbeli utalások játékának,

10. BALLADAI FESZÜLTSÉG, ÁHITAT ÉS IRÓNIA • „…a történet színpadra termett, hiszen ez egy speciális mű: két műfaj van jelen benne egyszerre, a regény és a ballada. Számomra ez az alkotás ballada prózában.” (Gali László rendező) • Ezt a történetet a mottó halottakért szóló imájának tragikus áhítata vezeti fel; • Az I. és a XX. fejezet iróniája az „álharmóniát” hangsúlyozza; • A háromféle hangvétel végig váltakozva jelen van a regényben; • „…az egész nyomott csend, az egész gépies álharmónia, ami a regényen végigvonul, csak ezt a szimbolikus bűntényt magyarázza, csak ennek előzménye. Nem olvastam még ennél szűkszavúbb magyar regényt, ennél több balladai kihagyással – és sohasem olvastam még ennél természetesebbet, érthetőbbet.” (Bálint György)

11. A VÁLASZ NÉLKÜLI MIÉRT • Kosztolányi szerint Édes Anna tette „mögött” az „egész ember” volt ott „teljes életével”: • „Az elnök sejtette, hogy itt lehet valami, egy titok, melyet közülük senki sem tud, talán maga a vádlott sem.(…) Tudta, hogy egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével, melyet az igazságszolgáltatás nem fejthet fel.(…) már hozzászokott ahhoz, hogy az emberek nem ismerhetik meg egymást.” (228) • A fölszín alatt, a mélyben meghúzódó totális determináció az író meggyőződésének alapja; • A regény Anna tettét egy „okhálózat” eredőjeként mutatja be, anélkül, hogy tételregénnyé vagy egy pszichoanalitikus tétel puszta illusztrációjává válna;

12. A LÉNYEG A PARADOXON • A paradoxon: Anna azért gyilkolt, mert jó, sőt tökéletescseléd volt; a gyilkosság az én-vesztésből hozza vissza Annát; • Ebben a paradoxonban szinte minden lényeges benne rejlik: - az úr-cseléd viszony:

13. APRÓ, SEMMISÉGNEK LÁTSZÓ SÉRELMEK HALMOZÓDÁSA Ösztönei tiltakoznak: riasztja a furcsa szag; Szemrevételezik, cselédkönyvét firtatják, mintha tárgy lenne; Idegen, taszító, borzongató az új hely: az úr neve Kornél, a bútorok, tárgyak ismeretlenek; Az idomítás alatt megaláztatásokat, gúnyolódásokat kell elviselnie, fokozatosan fel kell adnia egyéniségét; Nem veszik emberszámba („mint egy gép”); Anna nem válaszol, ösztöneivel reagál; Öröme, szórakozása nincs, munkába menekül tiltakozó ösztöne, megfosztott embersége, önállósága miatt; Jancsi szánalmat kelt benne, ezért adja oda magát; Várja a kapcsolat folytatását, de rá kell jönnie, hogy használati cikként kezelték; Magzatát titokban el kell vetélnie; Vizyné zsarolására a házasságról is lemond, elfásul; Szép lelkének megtörése lassan, fokról-fokra megy végbe; „Géppé” változása a vesztét okozza: gyilkos és áldozat lesz egy személyben;

14. JELENETEK MAKK KÁROLY ÉDES ANNA CÍMŰ FILMJÉBŐL

15. ANNA LÉNYÉNEK KETTŐSSÉGE A FELETTES ÉN AZ ÖSZTÖN-LÉNY • Hibátlanul működik: tökéle-tesen alkalmazkodik ; • A „jó” cseléd szerepét telje-sen és fönntartások nélkül vállalja, életvitellé emeli; • A szerepnek megfelelően: dolgos, szorgalmas, minden munkát zokszó nélkül elvé-gez, igénytelen, „nem zabál”, nem lop, nem beszél vissza (tökéletessége csupa negatívumokból létesül); • Szinte már nem is emberi; • Az úr – cseléd viszonyt természetesnek veszi; • Zsigeri ellenszenvet érez , mene-külne már első perctől kezdve; • Lelki inkongruenciájafizológiai tünetekben is megnyilvánul; • „Egészséges ösztöne” tiltakozik az új szolgálat ellen; • Három ösztönös menekülési kísérlete elfojtódik, lehetetlenné válik; • Nem a nyers erőszaknak engedve marad, hanem ösztönös gyöngédségből: „jó” cselédként nem hagyja magára beteg asszonyát; • Öntudatlan, ösztönös lázadása, pusztítási vágya „zabálásba”, majd gyilkosságba torkollik;

16. ANNA SZOCIOLÓGIAI/LELKI DIMENZIÓI • Annát három különböző szociológiai és egyben lelki dimenzióban figyelhetjük meg:

17. PÁRHUZAMOK, FÜGGŐSÉGEK VIZY ANGÉLA ÉDES ANNA • Gyermekét elveszti; • Férje elhidegül tőle, mikor gyászában legnagyobb szüksége lenne rá; • Házasságuk látszat-házasság, Vizy Kornél folyamatosan csalja feleségét; • Keserűségében, önzésében elembertelenedik, cselédkínzásban éli ki bánatát; • „Az tagadhatatlan, hogy most inkább volt rab, mint bármelyik más cselédje mellett.” • Szociális felemelkedésük csúcspontján összeomlik; • Gyermekét világra sem hozhatja; • Elcsábítja, kihasználja és bajában elhagyja „szerelme”; • Még csak házasságot sem köthet kiszolgáltatott helyzetében; • Sérelmeit munkába fojtja,elfásul, elgépiesedik; • „…ő is utánozni kezdte asszonyát. A haját már egészen úgy simította végig, mint Vizyné…” • Szenvedései tetőfokán személyisége szétesik, már nem ura önmagának: gyilkol;

18. A SZERPLŐK MAGÁNYA

19. AZ OKHÁLÓZAT MOZGÁSAI • Jancsi is, Vizynéis durván, puszta önzésből visszaél Anna emberi jóságával; • Minden „emberi” szerepében ellehetetlenítik; • Az okhálózat mozgásai egyre tovább taszítják Annát erőszakos tettéig; a halmozódó – jelentéktelennek tűnő – epizódok „fogaskerék”-szerűenviszik előre a történetet a végkifejlet felé; • A gyilkosság időpontja több szempontból is jelentős: Vizyék elérték szociális pályájuk csúcsát, Anna elérkezik tűrőképessége végső határáig (fáradtsága, szexualitásának sérelme, élettani folyamatai) következtében felettes-énje, ami addig kordában tartotta, visszahúzódik, helyet ad a deformált ösztön-énnek; • A lelki egyensúly felborulását Anna viselkedésének radikális változásai jelzik; • Az író ezen a ponton építi be először magát is a regény történetébe („Anna én vagyok” – parafrázis);a holdra vonító kutya: jel a tettre; • Anna „nem kilépett, hanem kitört a számára elfogadhatatlan élethelyzetből (…) önmagát is megsemmisítve.(…) Önmagára találás és megsemmisülés – ez Anna tragikus paradoxona.” (Lengyel András)

20. A NYELV A FÉLREÉRTÉS ESZKÖZE(a meg-nem-értés regénye) ANNA HALLGATÁSA A TÖBBIEK FECSEGÉSE • Anna nem érti és nem tudja értelmezni létének össze-függéseit, csak ösztönei reagálnak; • Idegenség-érzetét néma-ságba burkolja, mindig másbeszél helyette (Ficsor, Moviszter, az elnök); • „…Csak Anna arcán nem volt rémület. Ő sem értette, hogy miért tette, (…) bizonyára lehetett valami, amiért föltétlenül meg kellett tennie.” • Az első ember, akit megért, a „paraszt rendőr” , „atyjafiának” érzi, mert tegezi őt; • Nem értik, nem is akarják megérteni Annát, a kibeszélés beszédmódjában értelmezik félre őt: előbb legendát teremtenek róla, majd, a „megmagyarázha-tatlant” értelmezik minden-tudókként;egyfolytában fecsegnek, pletykálnak; • A szóbeszéd, a pletyka őket, valamint az élet eseményei-re és a sorsokra gyakorolt hatást minősíti; • Így válik a nyelv a félre-értés eszközévé;

21. GYILKOS ÉS ÁLDOZAT; KÖNYÖRÜLET; Anna természetesnek tartja az úr-cseléd viszonyt, ám szerepvállalása olyan személyiségtorzulással jár, hogy már hasonulni akar asszonyával; A gyilkosság az én-vesztésből hozza vissza nagyon nagy áron és csak igen rövid időre; Az alá-fölé rendelő viszonyt mindkét oldal elfogadott-nak állítja, ezt a negatív antropológiát ellenpontozza, enyhíti némileg az irgalom: az élet szentségének legfőbb értékké emelése; Ennek szócsöve Anna egyedüli védelmezője a tárgyaláson, Moviszter doktor, ám a megértés paradox voltára a bíró megjegyzése utal, hogy azért mégsem kellett volna gyilkolnia; Anna gyilkos és áldozat is, hiszen szép emberségét tették tönkre, s tette után addigi közege is kiveti: „akkor se semmisülhetett volna meg jobban”, ha „a balatonfőkajári temető akácfái alatt” pihent volna.

22. VALLOMÁS ÉS LÉTÉRTELMEZÉS • Érdekes az írói viszonyulás hőséhez: a regénybeli ábrázolás szerint Anna szociális szerepe (tökéletes cseléd) és gyilkossága egymást föltételezik; • A tragikus paradoxon K. életrajzi szintű beállítódásából fakad (L.A.); • Értékrendjében Anna tökéletes cseléd volta kettős természetű:nélkülözhetetlen, tehát pozitív, kényszerű, tehát negatív, így a gyilkosság általi kitörés a szabadságigény győzelmeként értelmezhető; • Anna tettének elbeszélése fiktív történetbe helyezett önvallomás (és szerepkísérlet); • Az Édes Anna több mint személyes vallomás, nyilvánvaló a létértelmezés tragikus paradoxonként való – egyedül hiteles – elgondolása; • Önmaga beépítése a regény világába kettős csavart visz a történetbe: szereplői vádjai attól hiteltelenek, ahogyan a történelmet és Anna sorsát is kibeszélték;

23. SZAKIODALOM • Orbán Gyöngyi: Irodalomtörténeti olvasókönyv. Alternatívtankönyv XI. osztály számára, T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2001; • A magyar irodalom története, http://mek.oszk.hu/02200/022286html/05/162.html; • Veres András: Kosztolányi Édes Annája. Egy sajtó alá rendezés tapasztalataiból. Alföld, 6.sz. 60/1997; • Lengyel András: Miért gyilkolt Édes Anna? A pszichoanalízis mint regényszervező elv, http://www.hhrf.org/korunk/9804/4k11.htm; • Kosztolányi Dezső: Hogyan születik a vers és a regény? in Nyelv és lélek. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1971. 468;

24. KÖSZÖNÖM A MEGTISZTELŐ FIGYELMET! www.pocsveilerilona.weboldala.net