1 / 32

KÉTÉLTŰEK (Amphibia)

KÉTÉLTŰEK (Amphibia). az első 2 pár járólábbal bíró szárazföldi gerincesek mégsem alkalmazkodtak teljes mértékben a szf-i élethez egyedfejlődés kezdeti szakasza vízhez kötött, kifejlettek vízben vagy nedves élőhelyen élnek

lovey
Download Presentation

KÉTÉLTŰEK (Amphibia)

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. KÉTÉLTŰEK (Amphibia) • az első 2 pár járólábbal bíró szárazföldi gerincesek • mégsem alkalmazkodtak teljes mértékben a szf-i élethez • egyedfejlődés kezdeti szakasza vízhez kötött, kifejlettek vízben vagy nedves élőhelyen élnek • vízi élettértől is már függetlenedett néhány fajuk: szaporodáshoz is elég a nyirkos közeg • poikilotherm állatok: testhőmérsékletüket a környezet szabja meg elsősorban. De tudnak ez ellen védekezni (pl. túl melegben árnyékba húzódnak). Napfényben 10 Co-kal is képesek emelni testhőjüket. • szélsőséges hőmérsékleteket is képesek elviselni (nyári álom, téli álom)  anyagcseréjük minimálisra csökken

  2. több, mint 4.000 fajuk él a Földön (4.400) • egyedül a sarkvidékeken és ezek környezetében nem találhatók meg, ill. az állandó hó- és fagyhatár felett • faj- és egyedgazdagságuk a trópusi, szubtrópusi éghajlaton a legnagyobb • előfordulásuk a nagyobb, összefüggő területeken, kontinenseken gazdagabb, a szigetfaunák ált. szegényebbek (korlátozott a mozgásuk) • elszigetelt helyeken élők között sok endemikus faj alakult ki • Magyarországon 18 faj él • az adott terület indikátor fajai is lehetnek • hazánkban mindegyik kétéltűfaj védett!

  3. A kétéltűek állományát veszélyeztető tényezők • Általában helyhű állatok, tevékenységi körük max. néhány km a víztől  kedvezőtlen hatásokat nehezen védik ki • élőhelyek eltűnése, beszűkülése: egyik legfontosabb veszélyeztető tényező (mocsarak, lápok… vándorlási útvonalak) • szaporodóhelyek eltűnése (autóút keresztezi az utat) • klímaváltozás: egyre szárazabb és melegebb éghajlat  szaporodóhelyek elvesztése, kevesebb táplálék; UV-sugárzás növekedése  érzékenyek rá, főleg a peték pusztulnak el nagy számban • természetes ellenségek elszaporodása • hobbiállattartás, gazdasági hasznosítás (békacomb, mérgek) • tudatlanság, ellenszenv, „emberi hülyeség”

  4. Békamentő akciók • Egyre többször fordul elő, hogy a békák vádorlási irányát autóutak keresztezik  akár több ezer egyed is elpusztulhat így pár nap alatt • Ezért az ilyen utak mellett kialakítanak terelőlapokat, ezek mentén a leásott vödrökbe került békákat pedig átviszik az út másik oldalára, és ott szabadon engedik őket. • peték összegyűjtése, főleg békáknál terjedt el: az összegyűjtött petéket biztonságos víztérbe helyezik át (pl. hamar ívnak a békák, biztos kiszárad a víz) • passzív mentés: írott és elektronikus kiadványok, plakátok, táblák, előadások…

  5. RENDSZERTAN osztály: kétéltűek (Amphibia) 1. rend: farkos kétéltűek (Caudata, Urodela) 1.1. család: szalamandrafélék (Salamandridae) 2. rend: békák (Anura) 2.1. család: unkafélék (Bombinatoridae) 2.2. család: ásóbékafélék (Pelobatidae) 2.3. család: varangyfélék (Bufonidae) 2.4. család: levelibéka-félék (Hylidae) 2.5. család: valódibéka-félék (Ranidae) 3. rend: lábatlan kétéltűek (Gymnophiona) – trópusokon élnek

  6. 1.1. család: Szalamandrafélék (Salamandridae) • testük megnyúlt, lábukon és farkukon úszóhártyásak • bőrük méregmirigyes, élénk színű lehet a testük • szaporodási időben a hímeken nászruhát öltenek (szép, színes  gyűjtik) • rejtett életmódjuk miatt gyakran észrevétlenek maradnak, állománynagyságukat is sokszor alábecsülik ezért • Foltos szalamandra (Salamandra salamandra) • hazánkban a középhegységekben ill. a Soproni- és Kőszegi-hegységben megtalálható • élőhelye: nedvesebb erdők, tengerszint feletti magasság 300-1000 (1800) m • természetes ellensége alig van (szalamandrint termel + bőrszíne riasztó hatású) • lárvák: víz kiszárad, szennyeződik • a hazai állomány nem veszélyeztetett • indikátorfaj • védett, eszmei értéke 10.000 Ft

  7. Pettyes gőte (Triturus vulgaris) • ált. alföldi jellegű területeken fordul elő Európában (1000 m-ig) • hazánkban általánosan elterjedt, gyakori gőtefaj • élőhelyek: tavak, mocsarasodó vizek, csatornák, lápok, mocsárrétek, de szárazabb helyek is • természetes ellenségeinek száma magas: vízben ragadozó rovarok, rovarlárvák, halak, vízimadarak; szárazföldön rovarevő és ragadozó emlősök, madarak főleg • veszély: természetes szaporodóhelyek eltűnése, szennyezése • a hazai állomány nem veszélyeztetett • védett, eszmei értéke 2.000 Ft • Alpesi gőte (Triturus alpestris) • európai elterjedésű, szűk areájú faj, főleg a magashegységekben él (500-3000 m) • hazánkban a Zempléni- és Bükk-hegységben, Mátrában, Bakonyban, Őrségben, Vend-vidéken fordul elő • élőhely: tiszta hegyi patakok, forrásvizek, időszakos vízállások, nedves erdők • hazai állománya sérülékeny: szűk elterjedés, élőhelyek veszélyeztetettsége, sok predátor • fajvédelmi program elsősorban a Bükkben és a Mátrában • élőhelyi tényezők indikátora, lokális kétéltű élőhelyek indikátora • védett, eszmei értéke 50.000 Ft

  8. (közönséges) tarajos gőte (Triturus cristatus) • Északi-középhegységben fordul elő • sok a természetes ellensége: ragadozó víziállatok, kannibalizmus, vízimadarak, hüllők, békák • fő veszélyeztető tényező a szaporodóhelyek eltűnése, kiszáradása • hazai állománya stabil • védett, eszmei értéke 10.000 Ft • Dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) • Kárpát-medencében endemikus, világállomány közel fele itt él • előfordulása: Alföld, Dunántúli-khg, Soproni-hg, Dél-Dunántúl; 600 m-ig; lakott területeken is • élőhelye: gazdag növényzetű állóvizek, holtágak, csatornák • legveszélyeztetettebb tarajosgőte, hazánkban a faj állományának fennmaradása egyben a világállomány megóvását is jelenti • legfontosabb a szaporodóhelyek megóvása • védett, eszmei értéke 10.000 Ft • Alpesi tarajogőte (Triturus carnifex) • alig egy évtizede került elő az Alpokaljáról, Őrségből (olasz, osztrák Alpok, Balkán-fsz fordul elő)  perempopuláció • élőhelye: erdősült, dús víz alatti növényzetű, kisebb vízterek • hazai állománya csak részben ismert (élőhelyvédelem, szaporodóhely védelme) • védett, 10.000 Ft

  9. 2.1. család: unkafélék (Bombinatoridae) • nyelvük a szájfenékhez nőtt, ezért nem kicsapható, korong alakú • a pupilla szív vagy csúcsára állított háromszög alakú • vízközeli életmódúak • a peték egyesével vagy kisebb csomókban vannak a vízben • „unkareflex” • Magyarországon két fajuk fordul elő, és ezek hibridjei is • Vöröshasú unka (Bombina bombina) • Európa középső és keleti részének tipikus békafaja (Németországig) • hazánkban az alföldi területeken elterjedt, de megjelenik a középhegységekben is • élőhelye: „ahol van egy keréknyomnyi víz”, eléggé igénytelen • általános veszélyeztető tényezői nincsenek, egy-egy régióban azonban az évekig tartó aszály miatt kiszáradhatnak élőhelyei • védett, eszmei értéke 2.000 Ft • Sárgahasú unka (Bombina variegata) • európai elterjedésű, viszonylag szűk areával • élőhelye: hegyvidéki, nedvesebb, hűvösebb területek 2000 m-ig (hegyi unka) • nálunk főleg a középhegységekben, hegységekben élnek és a Szatmár-Beregi-síkon • hazai állománya közvetlenül nem veszélyeztetett • védett, eszmei értéke 10.000 Ft

  10. 2.2. ásóbékafélék (Pelobatidae) • pupillájuk függőleges • hátsó lábukon ásósarkantyú fejlődik  gyorsan tudják beásni magukat a földbe • sötétben aktívak • Barna ásóbéka (Pelobates fuscus) • ebihala a legnagyobb az összes hazai béka lárvája közül • főként az Alföldön él hazánkban, de előfordul a domb- és hegyvidékeken is • általánosan elterjedt nálunk • élőhelye: laza, száraz talaj, főként síkvidéken, szikeseken • egyedszáma csökken, néhol erősen megfogyatkozott • természetes ellenségei éjjeli ragadozók (pl. baglyok, menyétfélék), és a kora reggeli ragadozók (kék vércse) • ebihalakat számos vízi ragadozó zsákmányul ejti • legnagyobb veszély a szaporodóhelyek kiszáradása, autóutak vándorlás idején • védett, eszmei értéke 2.000 Ft

  11. 2.3. varangyfélék (Bufonidae) • erősen rücskös bőrű, zömök testű fajok • bőr méregmirigyekben gazdag • pupillájuk vízszintes • száraz helyen élnek • éjszakai életmódúak • a petéket jellegzetes, kétsoros zsinórban rakják • Barna varangy (Bufo bufo) • egész Európában előfordul, hazánkban is elterjedt, nagyfokú a toleranciája • mesterséges környezetben is megél • hazánk egyik legelterjedtebb kétéltűfaja • „emberi hülyeség”: visszataszító a külseje – különösen a nászidőszakban kritikus az összekapaszkodott állatok miatt • védett, eszmei értéke 2.000 Ft • Zöld varangy (Bufo viridis) • Európában és Magyarországon is elterjedt, néhol gyakoribb a barna varangynál is • „emberi hülyeség” • védett, eszmei értéke 2.000 Ft

  12. 2.4. levelibéka-félék (Hylidae) • ujjaik végén tapadókorong van  lombos fák ágain, levelein élnek • bőrük sima • pupillájuk ált. vízszintes • végtagjaik hosszúak, jól úsznak és ugranak • mimikri: színüket gyorsan tudják változtatni • kb. 700 fajuk ismert, 2 faj él Európában, hazánkban csak 1 • Zöld levelibéka (Hyla arborea) • Európában elterjedt faj • hazánkban sokfelé előfordul, mesterséges környezetben is • talán a legismertebb és „legelfogadottabb” békánk • jó rejtőszíne miatt nehéz észrevenni (ragadozóknak is) • veszélyeztető tényező: autóutak, ívóhelyek kiszáradása, megszűnése, gyümölcsfák permetezése, kis békáknál a kaszálás • védett, eszmei értéke 2.000 Ft

  13. 2.5. valódibéka-félék (Ranidae) • egyedül Ausztráliában nem élnek, közel 650 ismert faj • a pupilla fekvő, ovális • hátsó lábuk jól fejlett, úszóhártyás • „bajuszos békák”, „barna békák”: gyepi béka, erdei béka, mocsári béka • „zöld békák”: tavi béka, kis tavibéka, kecskebéka • Gyepi béka (Rana temporaria) • a hűvös, nedves, csapadékos klímát kedveli, ezért igen magasra is felhatol (2500 m) • Magyarországon szórványos előfordulása, középhegységekben él • élőhelye: állóvizek mentén, zárt, nedves erdők avarjában, dagonyákban • az ember közvetlenül ritkán veszélyezteti, rejtett életmódú • védett, eszmei értéke 10.000 Ft • Mocsári béka (Rana arvalis) • Európa középső és északi részén él, nálunk alföldi elterjedésű, nedves helyeket kedveli • természetes ellenségei a fajt nem veszélyeztetik: gázlómadarak, vízisikló – gőték, szitakötőlárvák, egyes békák • szárazabbá váló élőhelyei veszélyeztetettek, eszmei értéke 2.000 Ft • Erdei béka (Rana dalmatina) • élőhelyei nedves erdők és rétek, elsősorban a lomboserdők zónája • általánosan elterjedt nálunk, természetes ellenségei nem veszélyeztetik • 2.000 Ft

  14. Tavi béka (Rana ridibunda) • igazi vízközeli faj, a víztől el sem távolodik: folyók, csatornák, tavak, mocsarak, rizsföldek (növényzettel dúsan benőtt) • nálunk általánosan elterjedt alföldi faj • sok természetes ellensége van: siklók, madarak, emlősök • állománya nem veszélyeztetett • gazdasági céllal tenyésztették, élettani kísérletek alanya is • védett, eszmei értéke 2.000 Ft • Kis tavi béka (Rana lessonae) • Magyarországon jellemző faj, pontos elterjedése nem ismert (a bonyolult hibridizációk miatt) • sík vidéki területeken főleg állóvizek mentén gyakori, a víztől nem távolodik el • természetes okok miatt nem veszélyeztetett, pontos állományfelmérés kéne • védett, eszmei értéke 2.000 Ft • Kecskebéka (Rana kl. esculenta, Rana esculenta complex) • tavi béka és kis tavi béka hibridje, de képes bármelyik ősével újra hibridizálódni • hazánk tipikus békafaja, sokféle állóvízben megjelenhet • állományt veszélyezteti az élőhelyek megszűnése, a forgalom, az emberi hatások • régebben megették, mesterségesen tenyésztik • védett, eszmei értéke 2.000 Ft

  15. HÜLLŐK • 1. „valódi” szárazföldi állatok  szaporodás nem kötődik vízhez • 7.000 faj, mindenhol megtalálhatók • bőrük felépítése és szaporodásuk más, mint a kétéltűeké  könnyen megkülönböztethetők • - tojásban fejlődő, magzatburokkal védett és szikanyaggal jól ellátott embrió • - szárazföldön könnyebben elrejthetők az utódok • - szülők védelme • állkapcsuk aprításra is szolgál, nem csak megragadásra • hím párzószerve lehetővé teszi a belső megtermékenyítést • differenciáltabb tüdő  jobb légzés

  16. bőrfelszín vastag szaruréteggé alakult  vedlés: legkülső réteg levetése (pajzsmirigy szabályozza) • - kígyó, lábatlan gyík, csökevényes lábú gyík: egészben • - gyíkok: cafatokban • - teknős: folyamatosan kopik • többségük ragadozó, néha mindenevő, növényevő • változó testhőmérsékletűek • váltivarúak, ivari dimorfizmus van ált. • szaglásuk kevésbé fejlett (teknősöké jó) • nyelv felveszi a levegő szaganyagait képező molekulákat. A visszahúzódó nyelv a Jacobson-féle szerv érzékelőhámjának adja át ezeket a vegyi anyagokat. Alkalmas a szájüregben lévő táplálék ízének érzékelésére is (teknősökre jellemző). • látószervük hólyagszem, térben láthatnak

  17. A hazai hüllők védelme • a hazánkban előforduló 15 hüllőfaj mindegyike védett, melyből 3 fokozottan védett • legtöbbjük nincs közvetlenül veszélyeztetett helyzetben • a veszélyeztetettek viszont kritikus helyzetűek sajnos • nem mindegyikük elterjedése, állománynagysága ismert pontosan • A hazai hüllőket veszélyeztető tényezők • élőhelyek eltűnése • ember okozta zavaró hatások: állatot, táplálékát, telelőhelyét… veszélyezteti • építések: út, csatorna, mezőgazdasági tábla, erdősítés… • hobbiállattartás

  18. RENDSZERTAN Osztály: Anapsida 1. Rend: teknősök (Testudines) 1.1. Család: édesvízi teknősök (Emydidae) Osztály: Diapsida 2. Rend: pikkelyes hüllők (Squamata) 2.1. Család: kígyóalakú gyíkfélék, lábatlangyíkfélék (Anguidae) 2.2. Család: vakondokgyíkfélék (Scincidae) 2.3. Család: nyakörvös gyíkfélék (Lacertidae) 2.4. Család: valódi siklófélék (Colubridae) 2.5. Család: viperafélék (Viperidae)

  19. 1. rend: teknősök (Testudines) • testüket a bőrcsontokból és az ebbe beolvadt csigolyákból, ordákból, a felszínen lévő szarulemezekből kialakult hátpáncél (carapax), ill. a főleg bőrcsontokból és szarurétegből álló mellvért, haspajzs (plastron) védi • a szarulemezeken jellegzetes mintázat alakul ki, mivel a páncél is együtt nő az állattal • legtöbbjük képes fejét, farkát és végtagjait behúzni páncéljába • szarukáva van a fogak helyett • hallásuk gyenge, szaglásuk jó • táplálékuk: szárazföldiek – növényevők, víziek - ragadozók • tojásokkal szaporodnak, melyeket a nap melege „kelt ki” • 330 fajuk él a Földön

  20. 1.1. Család: édesvízi teknősök (Emydidae) • lábuk úszóhártyás • túlnyomóan lassúfolyású folyókban, tavakban és tócsákban élnek • úszásuk rendkívül gyors és feltűnően ügyes • a legtöbb faj ragadozó  kétéltűek, halak vagy gerinctelen állatok, melyeket mindig a víz alatt fogyasztanak el • télre beássák magukat a földbe és „téli álmot” alszanak

  21. Mocsári teknős (Emys orbicularis) • a Kárpát-medence egyetlen őshonos teknősfaja • fejét, végtagjait és farkát védekezésül képes a páncéljába behúzni  szinte hozzáférhetetlen • az egyik legváltozékonyabb faj (15 alfaj) : legdiverzebb a déli elterjedési területén • magyarországi a „dunai populációhoz” tartozik • max. páncélhossza Európában 23 cm • élőhelye: tavak, pocsolyák, csatornák, holtágak, mocsarak, lápok… és közvetlen környezetük • tojásait a nőstény a vizek mentén a homokba, tőzegbe rakja június-júliusban • telelni az iszapba vagy a parton, fagymentes helyre húzódnak • nagy mennyiségben vesz magához állati eredetű táplálékot, „a vizek egyik hullaeltakarítója” • hazai állománya pontosan nem ismert, utóbbi években sok helyről eltűnt • élőhelyek megszűnése, szennyezése, forgalom, tojásrakó helyek megszűnése • szándékos pusztítás, hobbiállattartás • védett, eszmei értéke 50.000 Ft • ÉKSZERTEKNŐS!

  22. 2. Rend: pikkelyes hüllők (Squamata) • a ma élő hüllők többsége ide tartozik, több mint 5000 faj • haránt irányuló kloákanyílás • hasított, kétágú nyelv • a szarupikkelyekkel fedett régi, kopott bőrüktől vedléssel szabadulnak meg • hazánkban 2 alrendjük van: • - gyíkok • - kígyók • Gyíkok: • megnyúlt test • mozgásukkor oldalirányú hullámok alakulnak ki • sok faj él száraz, sivatagi területen • szemhéjuk mozgatható, látásuk igen fejlett • farok leválhat (öncsonkítás = autotonia), mely regenerálódik • tojáshéj lágy, pergamenszerű • táplálékuk: rovarok, férgek, puhatestűek • kb. 3.300 fajuk van

  23. Kígyók: • hosszúra nyúlt, hengeres test • hasoldalon széles pajzssor • végtagok, függesztőöveik teljesen hiányoznak • gerincoszlop: törzs + faroktájék • csigolyák szinte egyformák, csak lengőbordák vannak  mozgásban van szerepe • állkapocs két fele között egy légzőcső húzódik előre  képesek levegőt venni, ha a táplálék teljesen kitölti szájukat • bal oldali tüdőfél elcsökevényesedett • fogak kúp alakúak • mérgeskígyóknál vannak méregfogak (felső állkapocs), melyek a száj csukott állapotában nyálkahártya-zacskóban ülnek • alsó és felső szemhéj átlátszó burokká nőtt össze (nem képesek pislogni) • látásuk általában nem jó • 2.300 faj

  24. 2.1. Család: kígyóalakú gyíkfélék, lábatlangyíkfélék (Anguidae) • kígyókhoz felületesen hasonlítanak • kb. 60 fajuk Eurázsiában és Amerikában terjedt el • legtöbb fajnak nincs végtagja • pislogni képesek (kígyók nem!) • Lábatlangyík (Anguis fragilis) törékeny gyík, kuszma • fényes, bronzszínű test, melyet kerekded pikkelyek borítanak; a fiatalok fényes világos vajszínűek, hátukon fekete gerincvonallal • 35-50 cm, melyből a farok (kloáka mögötti rész) 20-30 cm • rejtett életű, főleg szürkületkor ját zsákmány után • tápláléka: meztelen csigák, férgek, pókok, lágy testű ízeltlábúak • farkát többször is letörheti, óvatlan kézben „darabokra esik szét” • elevenszülő, a fiatalok rögtön önállóak • élőhelye: hagyományosan művelt lombos erdők • „emberi hülyeség”: kígyónak hiszik, ezért megölik • védett, eszmei értéke 10.000 Ft

  25. 2.2. Család: vakondokgyíkfélék (Scincidae) • testüket jellegzetes, félkör alakú pikkelyek borítják • testük hengeres, sima, fényes • fejük kúp alakú, csak kevéssé különül el a törzstől • végtagjaik ált. nem túl erősek, egyes fajoknál hiányoznak • előszeretettel tartózkodnak talajban • kb. 1.000 fajuk ismert • Pannongyík, magyar gyík (Ablepharus kitaibelii) • különleges életmódú hüllőfaj; inaktív időszakait a földbe ásva tölti, onnan jön elő táplálkozni, szaporodni • testalkata is ehhez módosult: hasoldalát és hátoldalát egyforma, kerek pikkelyek borítják • szemhéja összenőtt, pislogásra nem képes • négy lába nagyon apró, mozgása „kígyózó”, hasa érinti a talajt • a legkisebb gyíkfajunk, max. 12 cm, kifejlett gyíkok tömege is 1 gramm körüli • fokozottan védett, a hazai alfaj a Kárpát-medencében endemikus • nálunk elterjedése szigetszerű, de sokfelé előfordul • hazai gyíkfajok közül a legritkább, leginkább veszélyeztetett (ritka + zavarás) • élőhelyei veszélyben vannak • fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 Ft

  26. 2.3. Család: nyakörvös gyíkfélék (Lacertidae) • nevüket a nyakuk alsó oldalán, a toroktájékon húzódó, nyakörvszerű, megnagyobbodott pikkelysorról kapták • hasukat és fejük tetejét nagy pajzsok borítják • a hímek combjának alsó oldalán pórussor húzódik • törzsük karcsú, a végtagok erősek, a farok hosszú, egyenletesen elvékonyodó • ragadozók a hazaiak mind, nem hazai fajok lehetnek növényevők is • ivari dimorfizmus ált. van • több, mint 200 fajuk ismert • hazánkban a család 5 faja őshonos • - zöld gyík (Lacerta viridis) • - fürge gyík (L. agilis) • - fali gyík (Podarcis muralis) • - homoki gyík (P. taurica) • - elevenszülő gyík (Zootoca vivipara)

  27. Zöld gyík (Lacerta viridis) • legnagyobb és leglátványosabb hazai nyakörvösgyíkunk: 35 cm (ebből a farok 20-25 cm) • nagyon ügyesen mozog az aljnövényzetben, de még a fákra is mászik • a hím nászidőszakban smaragdzöld, hasoldala citromsárga, torokfoltja türkizkék • a nőstények mindig mintázottak, hátukon két párhuzamos csík van, s köztük, ill. az oldalukon barnás és fehéres foltok váltakoznak, hasoldaluk fehér – vajszínű, torkuk sohasem kék • melegkedvelő, hazánkban mindenfelé előfordul • bozótos, fás élőhelyet részesít előnyben (meleg, napos erdőszélek) • a kifejlett hímek erősen területtartók, kannibalizmus is előfordulhat • ritkulóban lévő, érzékeny gyíkfajunk • állománysűrűsége sehol sem magas (a párok viszonylag nagy területen élnek) • környezetének átalakítása, megszűnése az állomány eltűnéséhez vezethet  genetikai leromlás • lakott területek: kutya, macska • védett, eszmei értéke 10.000 Ft • Fürge gyík (Lacerta agilis) • gyakori faj hazánkban, ahol egy kis meleg van; a lakott településektől az erdőszélekig mindenütt előfordul • teste 18-22 cm hosszú, tömzsi, vaskos, nem igazán fürge mozgású • a hím oldala nászidőben élénk fűzöld • a nőstény hátán két párhuzamos sötétbarna sáv fut, amelyek között világos, fehére foltok sorakoznak • szeret fára mászni • teljes állománya közvetlenül nem veszélyeztetett • védett, eszmei értéke 10.000 Ft

  28. Fali gyík (Podarcis muralis) eszmei értéke 10.000 Ft • lapos testalkatú (sziklarepedésben könnyebben bújik el), kisebb gyík • barna színű, a hátán középen húzódó sötétebb gerincvonal és az oldalain futó szakadozott foltokból álló csipkés sáv díszíti; teljesen fekete színű is lehet • a hím hasoldala nász idején téglapiros a szélén égszínkék foltsorral • a nőstény hasoldala halvány fehéres rózsaszín, esetleg sötétebb pettyekkel • hazánkban gyakori, néhol tömeges, kötődik a sziklás-köves terephez • nem veszélyeztetett, jó alkalmazkodóképességű, lakott területek: tyúkok (kutya, macska) • Homoki gyík (Podarcis taurica) eszmei értéke 10.000 Ft • felülről lapított testalkatú, de élénkebb színű, mint a fali gyík • hátán középen széles, többnyire élénk fűzöld csík húzódik, amelyet sötétbarna foltsor szegélyez, melyben fehér foltokból álló csík van, a test oldala pedig barnás alapon sötétebb foltokkal tarkított • a hasoldal a hímeknél narancssárga, a szélén kék pikkelyekkel, a nőstényeknél fehér • a Balkán-félsziget jellemző gyíkfaja, hazánk és a Krím-félsziget az északi elterjedési határa • Magyarországon szórványos, főként az Alföldön fordul elő, nyílt homokpusztagyepeken • veszélyeztetett, erősen csökken az állománya (megfelelő élőhelyén is!) • Elevenszülő gyík (Zootoca vivipara) eszmei értéke 50.000 Ft • a Föld egyik legszélesebb elterjedésű hüllőfaja • hüllő létére meglehetősen hidegtűrő (Svédország, Norvégia) • karcsú, vékony, 14-16 cm-es, barna gyík • háta világosabb barna, középen egy sötétebb barna csíkkal • a nőstény testéből a még magzatburokkal borított kicsik bújnak ki, a burok felreped, az újszülöttek megszáradnak, levedlenek és önállóak • hazánkban a lápokhoz, vizenyős turjánosokhoz kötődik  élőhelyei eltűnnek, veszélyeztetett

  29. 2.4. Család: valódi siklófélék (Colubridae) • a végtagok függesztőövei is hiányoznak • bal tüdőlebeny hiányzik, vagy csökevényes • nincs külső- és középfülük sem • farkuk hosszú és egyenletesen elvékonyodó ált. • vannak hátulméregfogas fajok is a Földön, hazánkban nincs ilyen faj • közel 1.800 fajuk ismert • Magyarországon 5 faj él • - haragos sikló (Hierophis caspius) • - erdei sikló (Elaphe longissima) • - rézsikló (Coronella austriaca) • - vízisikló (Natrix natrix) • - kockás sikló (Natrix tessellata) • Haragos sikló (Hierophis caspius) • egyik legnagyobb hazai siklófajunk, 1,5 (2) m is lehet • hatalmas teste erőteljes, szorítása erős, támadékony sikló – DE nem mérgeskígyó! • feje ovális, szembogara kerek • teste egyszínű sárgás, vöröses, olajbarna, hasa világosabb (a fiatalok nem egyszínűek, foltozottak) • napsütötte, sziklás, vízmosásokkal, kőomlásokkal tagolt, meredek lejtőket kedveli • veszély esetén szinte nyílként száguld, nehéz nyomon követni • nálunk van elterjedésének északnyugati határa • egyik legritkább hüllőfajunk, kihalás fenyegeti • fokozottan védett, eszmei értéke 500.000 Ft

  30. Erdei sikló (Elaphe longissima) • nagy termetű, melegbarna színű kígyófaj (140-160 cm) • valamivel karcsúbb a haragos siklónál és kevésbé gyors, jámbor természetű • egyetlen hazai kígyófaj, mely bokrokra, fákra felmászik • középhegységeinkben gyakori, kerüli a teljesen nyílt, erősen napsütötte élőhelyeket • országos állománya stabil • Rézsikló (Coronella austriaca) • viszonylag kis termetű (max. 75 cm), főként gyíkokkal táplálkozik, mérge nincs • sokszor összekeverik a viperákkal, pedig fején inkább „H” alakú mintázat van (nem „V” vagy kereszt), amely a hátán létraszerűen induló, majd felszakadozó, kettős sötétebb foltsorban folytatódik • elevenszülő • nem veszélyeztetett • Vízisikló (Natrix natrix) • hazánkban a leggyakoribb siklófaj, a legtöbb vizes élőhelyen és azok környékén előfordul • igen változatos megjelenésű, közepes termetű, erőteljes testfelépítésű (max.1,2 m) • hátoldala olajzöld, szürke és barna árnyalatai, néha fekete, a magyar populációknál gyakori, hogy két világosabb sáv fut végig a háton; fején jellegzetes sárga félhold alakú mintázat látható • úszó életmódú, tápláléka főleg békák • „emberi hülyeség”: szándékos pusztítás, de állománya stabilnak mondható • Kockás sikló (Natrix tessellata) • jobban kötődik a vízhez, mint a vízisikló, halakkal táplálkozik (Velencei-tóban nem él) • hasa „zongorabillentyűs” mintázatú, mint a vízisiklóé • háta foltmintázatú, világosabb barnás v. szürkés és sötétebb foltos, fején nincs félhold • erős szagú végbélváladéka hatékony védekezéskor

  31. 2.5. Család: viperafélék (Viperidae) • legfejlettebb mérgeskígyók • csöves méregfogaik a mozgatható állcsont elülső részén találhatók, és támadáskor előrefelé felegyenesíthetőek • a méregmirigyből a méreg a fogban lévő csatornán keresztül jut a zsákmányba • pupillájuk függőleges hasítású • sokuk elevenszülő • egyedül Ausztráliában nem élnek • közel 150 fajuk ismert, közülük 2 faj él hazánkban • a két magyarországi faj megritkult nálunk, emberre nem jelentenek veszélyt • Keresztes vipera (Vipera berus) • az elevenszülő gyíkhoz hasonlóan az egyik legelterjedtebb hüllő, és ugyancsak a legészakabbra hatol; elevenszülő • feje háromszögletű, hátrafelé kiszélesedő, amelyet a méregmiriggyé módosult fültőmirigyek okoznak • törzse zömök, vaskos, nem különösebben izmos, szorítani csak gyengén tud • farka rövid, a kloáka körül hirtelen elvékonyodó • legszembetűnőbb a tarkótájéktól induló és a farok hegyéig húzódó sötét, cikcakkos csík, amelyet világosszürke vagy világosbarna sáv szegélyez • „emberi hülyeség”: ismeretterjesztés kulcsfontosságú lenne • élőhelyeinek eltűnése, erdősülése, vaddisznók • védett, eszmei értéke 50.000 Ft

  32. Rákosi vipera, parlagi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) • kis termetű mérgeskígyó, max. 55-60 cm-es • barnás színárnyalatú; hátán világos szalmasárga vagy szürkésbarna alapon csokoládébarna, kívülről sötéten szegett, többnyire összefüggő cikcakkos sáv húzódik • fején a jellegzetes X vagy fordított V alakú rajzolat látható, ajakpajzsai fehérek • hasoldala fehéres, szürke vagy fekete, néha világos pontokkal sűrűn tarkított • 7 aljafa van, a „rakosiensis” alfaj mára már hazánkon kívül mindenhonnan kipusztult (Kiskunság, Hanság) • élőhelye: gazdag rovarvilágú sztyepprétek, extenzív legelők • mérge nem életveszélyes az emberre • fennmaradása az élőhelyek megszűnése miatt kétséges • a legveszélyeztetettebb hazai és európai mérgeskígyó • helyzete kritikus – nincs élőhelye • egyedszáma a kritikus érték alá csökkent • Vipera LIFE • fokozottan védett, eszmei értéke 1.000.000 Ft

More Related