1 / 41

A sz vegform k stilisztik ja

sz

morwen
Download Presentation

A sz vegform k stilisztik ja

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


    1. A szövegformák stilisztikája

    2. szövegformák elbeszélés (narráció) párbeszéd (dialógus; dialogizált narráció) leírás (deskripció) reflexió

    3. I. Elbeszélés (narráció) Az irodalom alapveto, legrégebbi szövegformája. Jellemzo vonása az idobeliség: cselekedeteket, történéseket beszél el. Ebbol adódóan legfobb vonása a dinamizmus, a mozgás, a változás.

    4. I. 1. Külso történés elbeszélése Az elbeszélés alapveto formája: az elbeszélo a saját nézopontjából mondja el a cselekménysort. Az olvasó könnyen befogadja, mivel a külso világban szokásos cselekedetekrol, történésekrol vannak tapasztalatai, így a szövegbe kódolt jelenetet könnyen alakítja vissza belso képpé.

    5. I. 1. Külso történés elbeszélése (folytatás) Az érzékletes stílusú szöveg természetesen hatásosabban és élesebben hívja életre a befogadóban a belso képet, de a külso történés viszonylag egyszeru nyelvi eszköztárral is jól megragadható, mert a külso történésnek magas fokú a közösségi evidenciája. Ezért a külso történések elbeszélése során az elbeszélo kevéssé van ráutalva a trópusok használatára, különösen a metaforákéra — a külso történések elbeszélésének jellemzo trópusai inkább a metonímiák és a szinekdochék.

    6. I. 1. Külso történés elbeszélése (1. példa) A híd egyik oldalánál egy sötét erdo volt, a másik parton pediglen egy zöld mezo. János elcsapta a lovát legelni, maga tüzet rakott, szalonnát sütött, jól megvacsorázott. Azután feje alá tette a nyerget, és elaludt. De éjfélkor megint talpra ugrott, mert a túlsó parti erdobol olyan zúgás támadt, hogy a füle dobját hasogatta. Arról felol nyargalt a kilencfeju sárkány. A zöld színu szöveg leírás, a többi külso történés elbeszélése. A dolt betus ige metaforikus jelentésben szerepel. A sötétség országa. Magyar népmese. = (Katona Imre (szerk.): Magyar népmesék. Móra Kiadó, 1993. 130. old.

    7. I. 1. Külso történés elbeszélése (2. példa) Ezt az érthetetlen menedéket a nagyanyó férje, egy legendás híru csempész építette, Amadísnak hívták, és egy fia született tole, akit szintén Amadísnak hívtak, s aki Eréndira apja volt. A család eredetét senki nem ismerte. Az indiánok nyelvén elterjedt legismertebb változat az volt, hogy Amadís, az apa, egy nyilvánosházból váltotta ki szép feleségét, valahol az Antillákon, ahol késszúrásokkal megölt egy embert, s örökre áthozta az asszonyt a büntetlenség sivatagi világába. G. García Márquez: Hihetelen és szomorú történet az ártatlan Eréndiráról és lelketlen nagyanyjáról. = Nagyvilág, 1973/9. 1284. old.

    8. I. 2. Belso történések elbeszélése (narrációja) A szereplo belso világában végbemeno történések elbeszélése. Kevésbé dinamikus a külso történés elbeszélésénél, mivel egyfelol a belso történésekben nincs valóságos, fizikai értelemben vett mozgás, másfelol a belso történésekkel kapcsolatos emberi tapasztalatok kevésbé egységesek, lévén hogy mindenki csak a saját belso történéseivel kerül közvetlen kapcsolatba. Ebbol adódóan a belso történések elbeszélésének a befogadása is nehezebb.

    9. I. 2. Belso történések elbeszélése (folytatás) Nehéz nyelvileg megragadni, ezért a stiláris eszköztárnak kiemelt szerep jut a belso történés elbeszélésében. Kiemelt szerep jut a metaforáknak, mert a belso történések igen egyediek lehetnek, ezekre a lexikai eszköztárban nincsenek szavak, csak a külso világ történéseire használatos szavak metaforikus alkalmazásával lehet mások számára érzékletessé tenni oket. (Pl. valami megrázott.) A belso történés elbeszélése csak a 18. sz. végétol, a szentimentalizmus és a romantika óta gyakori az irodalomban; dominánssá a modern irodalomban vált.

    10. I. 2. Belso történés elbeszélése (példa) Emma elejtette a papírt. Eloször rosszullétet érzett a gyomrában és fájdalmat a térdében; aztán elvakult bunt, valószerutlenséget, hideget és reszketést; aztán szerette volna, ha már másnap lenne. Aztán rögtön rájött, hogy ez a kívánság céltalan, mivel apja halála az egyetlen dolog, ami történt, s ami ezután szakadatlanul történni fog a világon. Fogta a papírt, és a szobájába ment. Lopva egy fiókba tette, mintha valami módon már tudott volna az elkövetkezokrol. Talán megsejtett valamit; már az volt, akivé késobb lett. J. L. Borges: Emma Zunz. = A halál és az iránytu. Európa Kiadó, 1998. 231. old.

    11. I. 2. Belso történés elbeszélése (példa) Emma elejtette a papírt. Eloször rosszullétet érzett a gyomrában és fájdalmat a térdében; aztán elvakult bunt, valószerutlenséget, hideget és reszketést; aztán szerette volna, ha már másnap lenne. Aztán rögtön rájött, hogy ez a kívánság céltalan, mivel apja halála az egyetlen dolog, ami történt, s ami ezután szakadatlanul történni fog a világon. Fogta a papírt, és a szobájába ment. Lopva egy fiókba tette, mintha valami módon már tudott volna az elkövetkezokrol. Talán megsejtett valamit; már az volt, akivé késobb lett. A zöld betukkel írt szöveg külso történés elbeszélése, a barna belso állapot leírása, a többi belso történés elbeszélése. J. L. Borges: Emma Zunz. = A halál és az iránytu. Európa Kiadó, 1998. 231. old.

    12. I. 3. Beszéd elbeszélése Külön kategóriát képez az az eset, amikor az elbeszélo által elbeszélt cselekedet maga is beszéd. (A beszédtevékenység is cselekedet!) Az elbeszélt beszéd természetesen belso is lehet. Külso beszéd elbeszélésére mindhárom alfaja elofordul, belso beszéd elbeszélésére azonban az egyenes beszéd csak igen ritkán használatos.

    13. I. 3. A beszéd elbeszélése (módok) 1. Egyenes beszéd (oratio recta): — Nagyságos úr — mondta a szolga Kopjássnak —, ha egyszer egy kis érkezése volna a nagyságos úrnak... 2. Függo beszéd (oratio obliqua): A szolga azt mondta Kopjássnak, hogy nagyságos úr, ha egyszer egy kis érkezése volna a nagyságos úrnak... 3. Szabad függo beszéd (style indirect libre; erlebte Rede): A szolga szavaira, nagyságos úr, ha egyszer egy kis érkezése volna a nagyságos úrnak, Kopjáss oda se figyelt...

    14. I. 3. 1. Egyenes beszéd (oratio recta) Köznyelvi szóval: párbeszéd. Ez a szó szerinti idézés: a helyesírási hagyomány szerint az egyenes beszédet gondolatjelek közé zárva különítjük el az elbeszéléstol; ritkábban idézojeleket használunk ugyanerre a célra. Befogadás szempontjából a legkönnyebb szövegforma, mivel a befogadónak csupán intonálnia kell a szöveget, s ehhez a beékelt elbeszélo elemek révén még támpontokat is kap. Az egyenes beszéd élénkíto stílushatású.

    15. I. 3. 1. Egyenes beszéd (oratio recta) (példa) — Hogyhogy nem halt meg? — találgatták a piuraiak. — Hogy maradhatott életben, hiszen kitépték a nyelvét, és kiszúrták a szemét! — Nehéz lenne megmondani — felelte doktor Pedro Zevallos, s értetlenül ingatta a fejét. — Talán a nap és a homok behegesztette a sebeket, s így nem vérzett el. — A Gondviselés muve — bizonygatta Padre García. — Isten kifürkészhetetlen akarata. A zöld betus részek külso történést beszélnek el. Mario Vargas Llosa: A Zöld Palota. Magveto, 1974. 157. old.

    16. Megjegyzés: A beszéd szövegbeli megjelenítése az irodalmi gyakorlatban függo beszédként jelent meg. Az egyenes beszéd alkalmazása — amely tulajdonképpen a beszédnek az egyéb narrált cselekményekhez képest elkülönített kezelése — késobbi eljárás: eloször Cicero alkalmazza „A barátságról” (‘De amicitia’) címu munkájában.

    17. I. 3. 2. Függo beszéd (oratio obliqua) A függo beszéd az ún. nem szó szerinti idézés, amikor az elbeszélo az idézett szöveget a szintaktikai szabályok által megkövetelt módon beleilleszti a saját mondatába. A függo mondat az eredeti nyilatkozatnak csak a tartalmát, „mélystruktúráját” tartalmazza, a beszéloi beállítódást nem. A függo beszéd a külso történés elbeszéléséhez hasonló hatást kelt; befogadása még könnyebb is, mivel a fantáziára nem hárul képi megjelenítés terhe — csupán az idézet beszédet kell visszahelyeznünk az egyenes beszéd formájába, azaz rekonstruálnunk kell az eredeti beszéloi nézopontokat.

    18. I. 3. 2. Függo beszéd (oratio obliqua) (példa) Elment az öreg, s megmondta a királynak, hogy mit izent a leánya, hogy abból a kis darab fából csináljon orsót, rokkát, motollát és szövoszéket, ha igen, akkor parancsolatja teljesítve lesz. A piros betus rész az idézett szöveg, a többi külso történés elbeszélése. Az aranyeke. Magyar népmese. = (Katona Imre (szerk.): Magyar népmesék. Móra Kiadó, 1993. 163. old.

    19. I. 3. 3. Szabad függo beszéd / átélt beszéd (Style indirect libre; erlebte Rede) Külso nyelvi formáját tekintve az író tudósításának felel meg, de különbözik is attól: az epikus cselekmény egyik szereplojének belso lelki folyamatát olyképpen tárja fel, hogy közvetlenül nem utal rá, csupán nyelvi eszközökkel érzékelteti. Lényegében az elbeszéloi nézopont oszcillálásáról, váltogatásáról van szó. Viszonylag késon, az impresszionizmus korában terjedt el. Stílushatása: mivel a beszéloi nézopontok közötti éles határokat elmossa, bizonytalan lebegést eredményez, s ezáltal más szövegformáknál alkalmasabb eszköz a lelkiállapot és általában a belso világ hívebb ábrázolására. Ebbol fejlodik ki késobb a belso monológ.

    20. Megjegyzés: A szabad függo beszéd — az elbeszéloi nézopont mondaton belüli váltogatása — a kevésbé iskolázottak nyelvhasználatában ma is gyakori, s valószínuleg mindig az is volt, csak az írástudók a szóbelinél szabályozottabb írásbeli nyelvhasználathoz méltatlannak találták „zavarossága” miatt. Amikor mégis teret nyert, ezt valószínuleg a tudattartalmak adekvátabb verbalizálásának a szándéka, a kommunikátum formalizálásának csökkentésére irányuló törekvés eredményezte.

    21. I. 3. 3. Szabad függo beszéd / átélt beszéd (példa) Már meglátták oket, kapitány úr, mutat Roberto Delgado tizedes fölfelé a meredek partra, már elmentek, hogy jelentsék, a csónakok egymás után partot érnek, tizenegy ember ugrik ki a szárazföldre, két katona a kiálló sziklához köti a csónakokat, Julio Reátegui húz egyet a kulacsából, Artemio Quiroga kapitány leveti az ingét, a válla, háta csupa izzadság, kicsavarja, don Julio, ez az átkozott forróság az agyvelejét is felforralja az embernek. Mario Vargas Llosa: A Zöld Palota. Magveto, 1974. 159. old.

    22. I. 3. 3. Szabad függo beszéd / átélt beszéd (példa) Már meglátták oket, kapitány úr, mutat Roberto Delgado tizedes fölfelé a meredek partra, már elmentek, hogy jelentsék, a csónakok egymás után partot érnek, tizenegy ember ugrik ki a szárazföldre, két katona a kiálló sziklához köti a csónakokat, Julio Reátegui húz egyet a kulacsából, Artemio Quiroga kapitány leveti az ingét, a válla, háta csupa izzadság, kicsavarja, don Julio, ez az átkozott forróság az agyvelejét is felforralja az embernek. Mario Vargas Llosa: A Zöld Palota. Magveto, 1974. 159. old.

    23. I. 3. 3. Szabad függo beszéd (2. példa) „A fejedelem az ablakból nézett ki a városra. Lent az ablak alatt a hajdúk állottak, s az idegen városban, ahol már most negyedszer volt jelen s gyozelmet érzett a sok és hosszú elnyomatás, turés, hallgatás után, soká nézte a házakat, amelyek idegenszeruek voltak, keskeny kis emeleteikkel, utcára nézo háromablakos homlokukkal, sehol egyetlen idegen, csak amott az a megkötözött, hosszú kaftános három szebeni kereskedo, akiket nemes katonák kard alatt kísérnek fel: a kezesek és a túszok... Most ezek itt rabok saját városukban s o úr az idegenek felett... Nagy nagy diadalérzés fogta el...” Móricz Zsigmond: Erdély I. 281. o. (Herczeg Gyula: A modern magyar próza stílusformái. Bp., 1975. 43. o.)

    24. I. 3. 3. Szabad függo beszéd (2. példa) „A fejedelem az ablakból nézett ki a városra. Lent az ablak alatt a hajdúk állottak, s az idegen városban, ahol már most negyedszer volt jelen s gyozelmet érzett a sok és hosszú elnyomatás, turés, hallgatás után, soká nézte a házakat, amelyek idegenszeruek voltak, keskeny kis emeleteikkel, utcára nézo háromablakos homlokukkal, sehol egyetlen idegen, csak amott az a megkötözött, hosszú kaftános három szebeni kereskedo, akiket nemes katonák kard alatt kísérnek fel: a kezesek és a túszok... Most ezek itt rabok saját városukban s o úr az idegenek felett... Nagy nagy diadalérzés fogta el...” Móricz Zsigmond: Erdély I. 281. o. (Herczeg Gyula: A modern magyar próza stílusformái. Bp., 1975. 43. o.)

    25. A szabad függo beszéd szintaktikailag megszerkesztetlenebbnek tunik (valójában meg van szerkesztve szintaktikailag, csak nincs egységesítve), ezért az egyik leghitelesebbnek tartott eszköze a belso beszéd, illetve a belso monológ irodalmi szövegbeli megjelenítésének.

    26. II. Leírás II. 1. A leírás általános jellemzoi Az irodalmi ábrázolás másik alapformája, amellyel egy jelenséget, tárgyat, személyt, ezek állapotát vagy az ezek közti viszonyokat, összefüggéseket az író tulajdonságaik felidézésével jellemzi. Az elbeszéléssel szemben a leírás tipikusan térbeli és statikus jellegu. Jellemzo érzékszervi dimenziója a vizuális. A befogadóra nagy terhet hárít, mert a megértéshez a teljes nyelvi anyag minden elemét belso képpé kell összeraknia. Mivel a leírás az elbeszélésnél jóval távolabb esik a nyelv alapfunkciójától, a jó leírás elkészítése számottevo nyelvi leleményt igényel, tehát a stílus szerepe a leírásban meghatározó.

    27. II. 1. A leírás általános jellemzoi (folytatás) Nyelvileg a leírás legfontosabb jellemzoje a nominális stílus, azaz az igékkel szemben a névszók dominanciája — a mondatok állítmánya gyakorta névszói vagy igei-névszói állítmány. A leíró szövegekben az igei állítmányok sem igazán dinamikusak, akciótartalmuk általában csekély. Vagy eleve is csekély (mutatkozik, bizonyul, látszik stb.), vagy az eredetileg dinamikus igék tompultabb metaforikus jelentésben szerepelnek.

    28. A leírás lehetséges formái: 1. külso környezet/állapot leírása 2. belso állapot leírása

    29. II. 2. A külso állapot leírása (példa) „... a domb délkeleti oldalán állt ez a ház, de közelebb a lábához, mint a tetejéhez, úgyhogy az északkeleti széltol öreg tölgyfák ligete oltalmazta... A liget közepén finom pázsitos rész volt, amely enyhén ereszkedett a ház felé; a felso szélén bovizu forrás tört elo a fenyokkel borított sziklából, körülbelül harminc láb magas, állandó vízesést alkotva, amely nem csinált lépcsokön folyt lefelé, hanem természetes esését követve botorkált a tört és mohos köveken, míg a szikla aljához ért, onnét egy kavicsos mederben futott, amely már sokkal szelídebb lejton kanyargott tova, s a domb alján egy tóba ömlött, negyed mérföldnyire a ház alatt, a déli oldalon, úgy, hogy a homlokzati szobák bármelyikébol látni lehetett...” Fielding: Tom Jones. Idézi: Németh László: Vázlatok a tizennyolcadik századhoz. In: Európai utas. Magveto–Szépirodalmi, Bp., 1973. 185. o.

    30. II. 2. A külso állapot leírása (2. példa) A kicsiny szoba, ahová a fiatalember belépett, sárga papírral volt kitapétázva. A muszlinfüggönyös ablakokban muskátlik állták. A lenyugvó nap minderre éles fényt vetett. A szobában semmi különösség: sárga fából készült régi bútorok, egy dívány magas hajlított támlával, a dívánnyal szemben ovális asztal, az öltözoasztalkán az alakok közötti falnak támasztott tükör, a fal mentén székek, két-három garasos kép, amelyek német úrilánykákat ábrázoltak madárral a kezükben — ez volt minden bútorzat. Michel Butor: Irodalom, fül és szem. 6. old.

    31. II. 2. A külso állapot leírása (2. példa) „A kicsiny szoba, ahová a fiatalember belépett, sárga papírral volt kitapétázva. A muszlinfüggönyös ablakokban muskátlik állták. A lenyugvó nap minderre éles fényt vetett. A szobában semmi különösség: sárga fából készült régi bútorok, egy dívány magas hajlított támlával, a dívánnyal szemben ovális asztal, az öltözoasztalkán az alakok közötti falnak támasztott tükör, a fal mentén székek, két-három garasos kép, amelyek német úrilánykákat ábrázoltak madárral a kezükben — ez volt minden bútorzat.” Michel Butor: Irodalom, fül és szem. 6. old.

    32. II. 3. Belso állapot leírása Tóth Árpád: Meddo órán Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Faricskálok lomhán egy dalon, Vézna, szánalmas figura, én. Én, én. Magam vagyok a föld kerekén.

    33. II. 3. Belso állapot leírása Tóth Árpád: Meddo órán Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Faricskálok lomhán egy dalon, Vézna, szánalmas figura, én. Én, én. Magam vagyok a föld kerekén. A belso állapot leírása hosszabb szövegként tiszta formában igen ritkán fordul elo. A jelen szövegben — amely jelentésében belso állapotot kíván leírni, a belso állapotot leíró szövegrészek (piros betuk) elegyednek a külso történés elbeszélésével (kék betuk), illetve a külso állapot leírásával (zöld betuk).

    34. II. 3. Belso állapot leírása „Míg befelé csavarodva egy másik hosszú, rozsdás kalaptu keresi útját második és harmadik nyakcsigolyád között, újabb hegyek is szúrni kezdenek a hátgerinced mentén, ami arra késztet, hogy odadörgölozz a támlához, ezzel azonban csak megkönnyíted a dolgukat, karmokhoz és fogakhoz hasonlatosan nyomulnak mind mélyebbre, mozdulataidat gátolva már vagy tizenketto hatol beléd, majd még néhány járul hozzájuk — egy állkapocsféle tizenöt hegye vájkál benned úgy, mintha mindegyik független volna a másiktól, aztán hirtelen összezáródik, és arra kényszerít, hogy kihúzd a derekad.” Michel Butor: A módosulás. In: A francia „új regény”. Európa Kiadó, [1967], 237. o. Szekeres György fordítása. A szöveg egy fájdalomérzetet — amely belso állapot — közvetett módon az érzetet kiváltó külso történések elbeszélésével ragad meg. A nyelvi eszköztárban nincsenek szavak az adott állapot közvetlen nyelvi megragadására. Az elbeszélés aprólékos módja azonban csökkent az elbeszélés dinamikáján, s a szöveget olvasva az a benyomásunk, mintha leírással lenne dolgunk.

    35. II. 4. Az elbeszélés mint leírás A statikusságot nehezen viselo nyelv ellenáll a tisztán leíró szöveg létrehozására irányuló törekvésnek. A funkcionálisan leíró szövegek koncipiálisan/strukturálisan igen gyakran inkább elbeszélo sajátosságokat mutatnak. Ilyen az a részlet is az Iliász 18. énekébol, amely Akhilleusz pajzsáról szól. Mindazonáltal ezt a szöveget szokás a leírás egyik elso irodalmi példájaként említeni.

    36. II. 4. Az elbeszélés mint leírás (1. példa) „És legeloször eros pajzsot kalapált ki az üllon, dúsan díszítette, reá hármas karimát tett, fényeset és ragyogót, s ráfuzte a szíjat ezüstbol. Ötrétu lett végül a pajzs, és jártas eszével Héphaisztosz sok-sok gyönyöru képet kalapált rá. Ráremekelte a földet, rá az eget meg a tengert és a sosempiheno napot is meg a szép teleholdat. S minden csillagot is, mely az ég peremét koszorúzza, Óríónt s a Fiastyúkot, meg a Huaszokat mind, vélük a Medvét is — más néven híva Szekér ez — mint forog egy helyben, míg Óríónt lesi egyre, s egymaga nem fürdik csak meg soha Ókeanoszban. Két szép várost is remekelt ki a pajzson az isten, földi halandókét: egyben lakodalmakat ültek, s házukból a menyasszonyokat fáklyák tüze mellett végig a városon át, sok nászdalt zengve, vezették...” (Devecseri Gábor fordítása)

    37. II. 4. Az elbeszélés mint leírás (szövegmagyarázat) A Homérosz-szövegrészlet egyértelmuen idobe ágyazódó folyamatot beszél el, azt a cselekvéssort, amelyet Héphaisztosz végez, amikor a pajzsot készíti. Sot, a pajzsra kalapált képek sem mind statikusak: az egyik városban lakodalmakat ülnek, s a menyasszonyokat fáklyák tüze mellett vezették végig a városon — ami azt illeti, elég mozgalmas dolog egy merev vasra „remekelt” képen. A szöveg tele van igékkel, amelyek mind valóságos mozgást és változást fejeznek ki, szó sincs „tompult” metaforikus jelentésekrol.

    38. II. 4. Az elbeszélés mint leírás (szövegmagyarázat) Akkor tehát elbeszéléssel van dolgunk? A szöveg struktúrája szerint egyértelmuen azzal, de ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy vajon Homérosznak mi lehetett az elsodleges szándéka a szöveggel: vajon az-e, hogy elbeszélje, hogyan készítette el Héphaisztosz Akhilleusz pajzsát, vagy pedig inkább az, hogy leírja, milyen volt Akhilleusz új pajzsa, akkor inkább az utóbbit érezzük valószínunek. S ugyanerre az eredményre jutunk, ha a szöveg befogadójának — akár hallgatójának, akár olvasójának — az oldaláról közelítjük meg a kérdést: meghallgatván/elolvasván a szöveget, vajon az rögzül-e jobban az emlékezetében, hogy miként dolgozott Héphaisztosz, vagy inkább az, hogy milyen is a pajzs? Tehát egy cselekvést bemutató, igéktol hemzsego, koncipiálisan és strukturálisan elbeszélo szöveggel állunk szemben, amely ugyanakkor funkcionálisan leíró jellegu, hiszen mindenekelott a pajzs milyenségét ragadja meg.

    39. II. 4. Az elbeszélés mint leírás (2. példa) „Kis ido múltán azt mondta, hogy a csónak himbálózása a folyón nyugalomba ringatja ot is. Milyen zöldek most a partok, milyen fényesek a partmenti virágok, és a nádak milyen magasak. A hajó már a tengeren járt, de lágyan tovasiklott. És akkor elotte volt a part.” (Charles Dickens: Dombey és fia. Ford. Fodor József. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1960. 224. o.)

    40. II. 4. Az elbeszélés mint leírás (2. példa) „Kis ido múltán azt mondta, hogy a csónak himbálózása a folyón nyugalomba ringatja ot is. Milyen zöldek most a partok, milyen fényesek a partmenti virágok, és a nádak milyen magasak. A hajó már a tengeren járt, de lágyan tovasiklott. És akkor elotte volt a part.” (Charles Dickens: Dombey és fia. Ford. Fodor József. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1960. 224. o.)

    41. II. 4. Az elbeszélés mint leírás (szövegmagyarázat) Michael Bal a szövegrol azt mondja, hogy „az az érzésünk, hogy a szöveg leíró”, ám „bizonyos idobeli kiterjedtség is tartozik hozzá”. Mindebbol azután arra a következtetésre jut, hogy a leíró szövegnek is lehetnek idobeli dimenziói, tehát az elbeszélés és a leírás közötti különbséget csupán azzal lehet megragadni, hogy az elbeszélés tárgyai „a tettek és az események”, a leírásé pedig „a dolgok, a helyszínek és a szereplok”. (Bal: A leírás mint elbeszélés, 1998, 137. o.)

    42. II. 4. Az elbeszélés mint leírás (szövegmagyarázat) A Michael Bal által alkalmazott megkülönböztetés azonban csupán a tág értelemben vett tárgy, továbbá az írói szándék tekintetében igazít el, de nem mond semmit a konkrét szövegsajátosságokról: mintegy összemossa az elbeszélést és a leírást. Ezeknek a nyelvi megragadása azonban elengedhetetlen egy alapos szövegelemzés esetén. Ezért az adott Dickens-szövegrol inkább azt kell mondanunk, hogy koncipiálisan/strukturálisan inkább elbeszélés, funkcionálisan pedig leírás.

More Related